Vida Sándor: A védjegy és az ipari termékek értékesítése (Budapest, 1962)
III. A vállalat és a védjegy
egyetlen betűben különbözött az új elnevezéstől: az eredeti védjegyben az első „o” betű helyett „a” betű szerepel. Végül negyedik szabályként talán azt állíthatjuk fel, hogy figyelemmel kell lenni az írással kapcsolatos nehézségekre, az írástudatlanságra visszavezethető fontos különbségekre is. A kínai importőrök például nem győzik eleget figyelmeztetni európai szállítóikat, hogy a kínai jog rendelkezései szerint nincs ugyan akadálya a szóvédjegyek bejelentésének, a szóvédjegyeknek azonban mégsincs üzleti értékük. Kínában csak az ábrás védjegyeknek van üzletszerző erejük. Hasonló szempontokra kell figyelemmel lenni a tömegfogyasztási cikkek exportvédjegyeinek megválasztásánál az afrikai és az ázsiai országok legnagyobb részében. A belföldön használatos gyári védjegyeknek exportra történő felhasználásánál, illetve a kifejezetten exportcélokra szolgáló védjegyek megválasztásánál tehát a vállalatoknak elsősorban arra kell figyelniük, hogy az exportvédjegy ne csak a külföldi jogi előírásoknak feleljen meg, hanem arra is alkalmas legyen, hogy a külföldi fogyasztók érdeklődését felkeltse, vagyis megfelelő reklámozás eredményeképpen kellőképpen segítse a külföldi értékesítést. Csak ilyen exportvédjegynek van üzleti értéke, csak ilyen szolgálhatja az exporttervek teljesítését. Elvi állásfoglalást kell kialakítanunk egy fontos kérdésben, a gyári és a kereskedelmi védjegyek külföldi alkalmazásával kapcsolatos visszásságok kérdésében. Ismeretes, hogy a magyar ipari termékek exportjának nagyobbik részét nem az ipar, hanem néhány olyan külkereskedelmi vállalat bonyolítja le, amely több magyar iparvállalalat termékeinek exportjával foglalkozik. Sajnálatos módon eléggé elharapódzott az a szokás, hogy a külkereskedelmi vállalatok az eredeti gyári védjegyeket a maguk nevére Íratják át és a külföldi piacokon külkereskedelmi védjegyekként reklámozzák. E gyakorlat következtében a gépipar-48
