Vida Sándor: A védjegy és az ipari termékek értékesítése (Budapest, 1962)
III. A vállalat és a védjegy
kedelmi forgalomba hozott áruikat védjegy segítségével különböztessék meg a világpiacon jelentkező versenytársaik által előállított azonos áruktól. Például a „Globus” védjegy határozottan individualizálja a magyar konzerveket, a „Kodak” védjegy az Eastman-Kodak gyár fényképezőgépeit stb. Az exportvédjegyek (melyek gyakran azonosak az ipar belföldön is használt védjegyeivel) kialakítása során az exportra termelő iparvállalatoknak és a külkereskedelmet bonyolító külkereskedelmi vállalatoknak különleges szempontokra kell figyelemmel lenhiük. Az első szabály: az idegen nyelvű védjegycímkék szövegei nyelvileg helyesek legyenek. A nyelvtanilag hibás szövegű védjegycímkék és más reklámeszközök nem érik el a kívánt hatást, visszatetszést szülnek. A második szabály: a védjegy az exportpiac szerinti ország nyelvén kimondható legyen. Vannak szavak, amelyek bizonyos nyelvterületen kimondhatatlanok a helyi lakosság számára. Ez a helyzet például a „Petrofor” védjeggyel az arab nyelvterületeken. A „Petrofor” védjegyű magyar petróleumfőző elhelyezése éppen nyelvi nehézségek miatt ütközött nehézségekbe az arab piacokon. Német versenytársaink főként azért kerültek előnybe velünk szemben, mert • arab hangzású védjegyeket alkottak hasonló áruik számára. A harmadik szabály: a szóvédjegynek külföldön nem szabad helytelen, nem kívánatos asszociációkat kiváltania, vagy nevetség tárgyává válnia. Problémát okozott például a „Csepel” védjegyű áruk finn exportja, mert a Csepel szó finn jelentése „vacak”. Ezért vált szükségessé a,,Pannónia” védjegy megkonstruálása. Helyesen járt el az a svájci gyógyszervegyészeti gyár is, amely Magyarországon „Soridőn” elnevezéssel hozott forgalomba egy fájdalomcsillapító szert, s nem ragaszkodott az eredeti védjegyhez, amely 47
