Vida Sándor: A védjegy és az ipari termékek értékesítése (Budapest, 1962)
II. A védjegy népgazdasági jelentősége
tók általában szívesebben vásárolják a védjegyes árut. A tudományos piackutatások eredményeképpen bebizonyosodott, hogy a védjegyes áru vásárlója rendszerint nyugodt afelől, hogy amennyiben a különféle cikkek közül a védjegyes cikket választja, jól választ. Ennek a fogyasztói közhiedelemnek az a meggyőződés az alapja, hogy a nagy tőkeerejű, tehát komoly, szolid vállalatok csak olyan cikkeken szerepeltetik védjegyeiket, amelyek tekintetében tartós, nagymennyiségű eladásra számítanak. Márpedig nagy mennyiségben csak megfelelő minőségű és hasznosságú árut lehet eladni. A fogyasztóknak ebben az okoskodásában vitathatatlanul sok igazság van. Valóban nem volna kifizetődő egy bevezetett védjegyet olyan árura rátenni, amelyből minden fogyasztó csak egy alkalommal vásárol, azután pedig — rossz tapasztalatai miatt — elfordul tőle. Az értékes védjegyek tulajdonosai valóban nagyobb gondot fordítanak gyártmányaik minőségének tartósságára és arra, hogy gyártmányaik minden fogyasztói igényt kielégítsenek, mint az úgynevezett semleges (védjegy nélküli) cikkek előállítói és forgalombahozói. A védjegyek nemcsak megkönnyítik, hanem meg is gyorsítják a fogyasztók választását. A védjeggyel ellátott előrecsomagolt áruk kiválasztása jóval kevesebb fáradságba és időbe kerül, mint a kimérve árusított cikkek minőségének megismerése, a kimérés és a csomagolás megvárása. Ezért növelte nagymértékben a védjegyek alkalmazásának jelentőségét az önkiszolgáló boltok hálózatának elterjedése is. Az önkiszolgáló boltokban a vevők maguk választják ki a vásárolni szándékolt árut. Itt az eladók helyett az áruk beszélnek a vevőkhöz, s nyilvánvaló, hogy az ilyen típusú beszerzések során a vevők az ismert védjeggyel ellátott, tetszetősen csomagolt árukat fogják előnyben részesíteni az ilyen tulajdonságokkal nem rendelkező árukkal szemben. 21
