Vida Sándor: A védjegy és az ipari termékek értékesítése (Budapest, 1962)

II. A védjegy népgazdasági jelentősége

A védjegyes áruk a vevők számára bizonyos szubjektív előnyöket is jelentenek. A vevők túlnyomó többségének kellemetlen, bizonytalan és a lélektan által „kisebbségi ”nek nevezett érzései vannak az eladókkal szemben. Érzik, hogy rá vannak utalva az eladók szakértelmére, de nem tudják, hogy mennyire bízhatnak meg bennük, nem fognak-e rosszminőségű árukat rájuk tukmálni, amelyektől vagy szabadulni kívánnak, vagy amelyeken az átlagosnál többet keresnek. A védjegyek ismerete nagyban hozzájárul ezeknek a kellemetlen érzéseknek leküzdéséhez: a vevő szakértőként lép fel, határozottan kívánhatja egy bizonyos védjeggyel ellátott áru kiszolgálását, illetőleg az eladó által kínált különféle, egymással versenyző védjegyes áruk közül további felvilágosítások kérése nélkül választhat. Ehhez járul még, hogy a vevők gyakran egyéni ítéletük érvényesülési lehetőségének fokozódását érzik, amikor azonos célt szolgáló, többféle védjegyes áru közül választhatnak. Ha több, azonos célt szolgáló árucikk ára azonos, a vevőt a védjegyhez fűződő képzetei, illetve a védjegyes áruval kapcsolatos személyes tapasztalatai segítik át a választás nehézségein. Két, különböző védjeggyel ellátott, azonos célt szolgáló árucikk közül viszont a vevő nyugodtan választhatja az olcsóbbikat, valódi vagy állítólagos tapasztalataira hivatkozva, anélkül, hogy garasoskodónak látszanék. Ezzel szemben a védjegy nélküli áruk közötti minőségi különbségek elbírálása, az átlagos fogyasztó számára, a legtöbb cikket illetően úgyszólván lehetetlen. így mindig marad a vevőben némi bizonytalansági érzés, még akkor is, ha választása az eltérő árak mérlegelésén alapult. (Varga: A reklám. 52. o.)

A fogyasztók körében a védjegyekről kialakult különféle hiedelmek is előmozdítják, hogy a kapitalista vállalatok számára a védjegyek biztosítsák profitjuk állandóságát, illetve növekedését. A fogyasztók rendszerint nemcsak jobb minősé-22