Vida Sándor: A védjegy és az ipari termékek értékesítése (Budapest, 1962)
II. A védjegy népgazdasági jelentősége
Különösen élesen mutatkozik meg a védjegyek üzletszerző funkciója olyankor, amikor a piacon új versenytárs jelenik meg. (Ebben a helyzetben vannak a mi külkereskedelmi vállalataink is, amikor új piacokra „dolgozzák be” magukat.) A fogyasztók ugyanis általában bizalmatlanul és tartózkodással fogadják a piacokon ismeretlen szállítókat. Ezért az új szállítóknak különleges erőfeszítéseket kell tenniük, ha ezt a fogyasztói ellenállást le akarják küzdeni. Ez viszont olyan költségekkel jár, amelyek a régebben piacon levő versenytársaknál nem merülnek fel, mert ezek már bevezetett védjegyeik hírnevére támaszkodhatnak. Ha tehát az új szállítók saját védjegyeik hírnevét kívánják megalapozni, ehhez egyrészt időre van szükségük — márpedig az idő pénz, ahogy azt mondani szokták —, másrészt reklámozásra, többek között védjegyük reklámozására. Mindaddig, amíg az új szállítók védjegye a piacon nincs bevezetve, a régi versenytársak számára saját jól bevezetett védjegyük magasabb profit lehetőségét biztosítja (nagyobb forgalom, magasabb ár megállapítása). Ezek a magasabb profitlehetőségek azonban később sem vesznek el teljesen. Az új szállítók ugyanis, mihelyt piaci helyzetük megszilárdult, igyekezni fognak a hírnevük és védjegyük népszerűsítésével kapcsolatos reklámozási költségeket visszaszerezni, és ezért áraikat ennek megfelelően alakítják ki. Ez viszont a régi versenytársak számára bizonyos esetekben még az addigi árak emelését is lehetővé teszi majd. A védjegy tehát a kapitalista viszonyok között elsősorban arra hivatott, hogy a védjegytulajdonos vállalat profitjának állandóságát, illetve növelését biztosítsa. A védjegy e feladat ellátása során szükségszerűen bizonyos szolgálatokat tesz a fogyasztóknak is. Vásárlások alkalmával a védjegyes áruk jelentősen megkönnyítik a fogyasztók választását a különféle áruk közül: az azonos szükséglet kielégítésére alkalmas sokféle áru közül a fogyasz20
