Vida Sándor: A védjegy és az ipari termékek értékesítése (Budapest, 1962)

VII. Védjegylélektan

Néhány évvel ezelőtt az egyik belvárosi kisiparos „Lollobrigida” elnevezésű melltartókat hozott forgalomba. Nevezett nem tett ugyan kísérletet arra, hogy ezt a megjelölést a maga számára a védjegylajstromba is bejegyeztesse, eljárásával azonban nyilvánvalóan az ismert olasz filmszinésznő népszerűségét akarta saját üzleti céljai érdekében felhasználni. A történethez tartozik, hogy Lollobrigida ezen eljárás ellen tiltakozott, mire az élelmes kisiparos a filmszínésznő nevének használatát tüstént abbahagyta. Mások azonban (külföldön), akik lényegileg ugyancsak az említett filmszínésznő népszerűségének kihasználására törekedtek, ezt óvatosabban tették, nevezetesen a filmszínésznő keresztnevét, a „Gina” szót lajstromoztatták a maguk számára védjegyként. Ennek folytán a Gina szó ma női alsóruhák, italok, konzervek és egyéb cikkek számára nemzetközileg lajstromozott védjegy.

A divatnak védjegyek kialakítása során történő felhasználása még szembetűnőbben jelentkezik a „Rock and Roll” szavaknak védjegyként történő alkalmazása esetén. Ezt a szót már nyolc olyan nyugati cég választotta védjegyéül, amely nemzetközi forgalmat bonyolít le. A „Rock and Roll” szó szövetekre, ruhákra, gombokra, játékokra stb. lett a nemzetközi védjegylajstromba bejegyezve.

Mindezeket a méreteket is felülmúlta a szputnyik szó védjegyként történő felhasználása. 1957 őszén, az első szovjet mesterséges holdak kilövése után az egész világot valóságos szputnyikláz kerítette hatalmába. Ez a szputnyikláz nemcsak a szocialista országokra terjedt ki, hanem a nyugati világra is. Ez a magyarázata annak, hogy a „Szputnyik” szót tizenegy olyan tőkés cég választotta védjegyéül, amely nemzetközi forgalmat bonyolít le. A különböző országok órásai különösen nagy előszeretettel alkalmazták védjegyül a „Szputnyik” szót.

152