Vida Sándor: A védjegy és az ipari termékek értékesítése (Budapest, 1962)

VII. Védjegylélektan

volt. A visszakérdezés alkalmával a kísérleti személyek a fantáziaszavakból képzett védjegyek 42,6%-ára, a nyelvtanilag helyes (értelmes) szavakból képzett védjegyek 63,1%-ára emlékeztek. A szóvédjegyek elnevezésének értelmessége tehát kedvezően befolyásolta a megjegyzésükkel kapcsolatos lélektani folyamatot.

A továbbiakban Lysinski a kísérleti személyekkel az említett 30 szóvédjegyet ismételtette, aminek során a nyelvtanilag helyes (értelmes) szavakból képzett védjegyeknél kétszeri ismétléssel sikerült azt az emlékezeti eredményt elérni, amit a fantáziaszavakból képzett szóvédjegyeknél csak a huszadik ismétlés biztosított. Míg a fantáziaszavakból képzett védjegyeket annál nehezebben jegyezték meg a kísérleti személyek, minél hosszabbak voltak, addig a nyelvtanilag helyes (értelmes) szavakból képzett szóvédjegyek megjegyzésénél a szótagszám sem okozott nehézséget. (Hermanne: A reklám lélektana. 27, 73—74. o.)

Az emlékezésnél (megjegyzésnél) az egységre való emlékezés a jellegzetes. Ez a lélektani szabály különösen az ábrás védjegyek tekintetében bír jelentősséggel, ahol az egységre való emlékezés az összbenyomásra történő emlékezés formájában nyilvánul meg. Ez az oka annak, hogy két védjegy összeütközése esetén a bíróság általában az összbenyomás (és nem a részletek hasonlósága vagy eltérése) alapján állapítja meg, hogy a későbbi védjegy a korábbihoz viszonyítva hasonlóságot vagy eltérést mutat-e.

Szó- és kombinált védjegyeknél nagymértékben elősegíti a megjegyezhetőséget, ha a nyelvtanilag helyes (értelmes) szóból képzett védjegy az áruval valamilyen összefüggésben áll. Ilyen esetben ugyanis az asszociáció következtében a megjegyezhetőség könnyebbé válik.

A harmónia és a ritmus is a megjegyezhetőséget elősegítő tényezők lehetnek. A ritmus hatásának gyökere biológiai jelenségekre nyúlik vissza: ritmikus a szívverésünk, léleg-139