Vida Sándor: A védjegy és az ipari termékek értékesítése (Budapest, 1962)

VII. Védjegylélektan

zésünk, ritmikusan változnak az alvás és ébrenlét pillanatai. Népeposzoknak, Homérosznak, az ind hőskölteményeknek keletkezését magyarázzák azzal, hogy az írni nem tudó ember az emlékezetében megtapadó ritmusra bízta történetei megőrzését. Az iskolában régóta szokásos versbe szedni a nyelvtani és más nehezen megjegyezhető anyagot. Amilyen régi a ritmus uralma a művészetnek valamennyi ágában, olyan örökifjú marad. Sőt mintha századunkban új erőre lobbanna: a jazz, a rock and roll tánca és zenéje valóságos tobzódás a ritmus elemében. Bizonyára nem így volna, ha a ritmus testi-lelki gyökerei nem volnának oly mélyrehatóak, s a ritmus okozta élvezet nem táplálkozna oly mély forrásokból.

A tudomány is a legrégibb időktől kezdve foglalkozott a ritmus lélektani hatásával. Már Arisztotelész is az emberi természetnek megfelelő valaminek jelölte meg a ritmust, amely alkalmas arra, hogy a harmóniával és rezonanciával közösen az emberekben örömérzeteket keltsen. A XIX. század egyik bölcselője azt írta, hogy a ritmus által a lényegében időhöz kötött képzelőerő olyan sajátosságot nyer, amelynek révén minden szabályosan ismétlődő benyomást belsőleg „követünk” és ahhoz „betársulunk”. Ezáltal a ritmus figyelmünknek összekötő eszközévé válik, úgyhogy' általa bennünk az előadottak iránt vak, előítéletmentes hozzájárulás keletkezik, aminek következtében az minden októl független, meggyőző erőt kap. A ritmus appercipiálása munkajellegű pszichés élménynek minősül. Bücher a primitív népek szokásai alapján megvilágította, hogy minden munkateljesítmény végzése könnyebbé, kisebb fáradtságot kiváltó folyamattá válik, ha ritmikusan végzik. (Varga: A reklám 357—358. o.)

Az itt közölt védjegyek (97—98. ábra) alkotói annak példáját nyújtják, hogy ábrás védjegyek kialakítása során a formák ritmusa szabályainak alkalmazása hatásos, értékes védjegyet eredményez.

140