Vida Sándor: A védjegy és az ipari termékek értékesítése (Budapest, 1962)

VI. Védjegyanalitika

Reif a védjeggyel szemben két alapvető követelményt támaszt és annak alapján pontozza a védjegyeket 0 vagy 1 ponttal, hogy a vizsgált védjegy megfelel-e vagy sem ennek a hét követelménynek. A pontozás eredménye adja meg azután a védjegy értékét.

A védjeggyel szemben támasztott alapvető követelmények :

1. (Szóvédjegyeknél) Rövidség, (ábrás védjegyeknél) egyszerűség,

2. (Szóvédjegyeknél) Jóhangzás, (ábrás védjegyeknél) esztétikai hatás,

3. Érthetőség,

4. Megjegyezhetőség,

5. Utalás a származásra,

6. Utalás az árura vagy használatára,

7. Utalás a minőségre.

A i?ez'/-féle analitikai módszerrel a védjegy két időpontban vizsgálandó. Nevezetesen előbb a bevezetés időpontjában, majd pedig a védjegy ismertté válása után, amikor a védjegy a reklámozás, az áru jó minősége alapján már bizonyos ismertségre tett szert. Analizáljuk például a „Coca-Cola” szóvédjegyet ezzel a módszerrel.

Analízisünk eredményeképpen megállapítható, hogy a „Coca-Cola” védjegy, amelynek a bevezetéskor értéke 4 pont volt, a bevezetést követően a reklámozás és az árunak a fogyasztók körében történt ismertté válása eredményeképpen 7 pont értékűvé vált, s a világ egyik legértékesebb védjegye lett.

Az ideális védjegynek — ilyen egyébként elég kevés van — az ilyen analízis eredményeképpen 7 pontot kellene elérnie. Mennél jobban megközelíti egy védjegy ezt az értéket, annál jobb a védjegy, mennél jobban távolodik tőle, annál kevésbé várható a védjegytől üzleti eredmény.

118