Gazda István et al. (szerk.): Találmányok, szabadalmak. Műszaki alkotások jogvédelme és értékesítése (Budapest, 1985)
III. Szabadalmazási eljárás
OTH kifejti véleményét, hogy az újdonságrontó anyag részlegesen érinti a bejelentés tárgyának újdonságát, ezért szükségesnek tartja az oltalmi kör pontosabb, esetleg szűkebb körű meghatározását, korlátozását az újdonságrontóként felhozott anyaggal szemben, vagyis szükséges, hogy a találmány tárgyát az újdonságrontóként felhozott anyagtól a bejelentő „elhatárolja”. A bejelentő a nyilatkozattételre kapott határidőn belül nyilatkozni köteles. Indokolt esetben a határidő hosszabbítását kérheti, a kérelem illetékköteles. Megjegyezzük, hogy a három hónapot meghaladó és háromnál többszöri határidő-hosszabbítás csak különösen indokolt esetben adható. (Vö.: 28. sz. jogeset.) A háromszori határidő-hosszabbítás persze egy-egy eljárási cselekmény (felhívás hiánypótlásra vagy nyilatkozattételre, vagy megosztásra, vagy közzétételi halasztáskérés stb.) tekintetében külön-külön adható, nem pedig az egész eljárás során van az előbbi mértékre korlátozva. A bejelentőnek „nyilatkozatában” célszerű megfelelő érveket felsorakoztatnia, és ki kell mutatnia a találmány tárgya és az újdonságrontóként felhozott anyag (anterioritás) között fennálló lényeges különbségeket, bizonyítania kell találmánya előnyeit a felhozott újdonságrontó anyaggal szemben, esetleg beszámolhat lefolytatott kísérleteiről (mérési jegyzőkönyvek, vagy mérési adatok csatolásával), és igazolnia kell találmánya újdonságát és haladó voltát. A nyilatkozat kiegészítéseképpen — szükség esetén — a leírásban és igénypontsorozatban további magyarázó részleteket és elhatárolásokat alkalmazhat a felhozott anyag figyelembevételével, egyes igénypontokat törölhet, vagy a tárgyi körbe tehet át ismertnek bizonyult jellemzőket, vagy több igénypontot egy igényponttá vonhat össze. Ha az OTH úgy találja, hogy a bejelentő a hiányokat nem pótolja, vagy nyilatkozata nem kielégítő, és véleménye szerint a találmány nem szabadalmazható, akkor a bejelentést elutasítja. A gyakorlatban előfordul, hogy az OTH azzal indokolja elutasító határozatát, hogy a találmány nem feltalálói tevékenység eredménye, illetve a találmány tárgyának megalkotása a megfelelő szaktudással rendelkező szakértő köteles tudásához tartozik. A feltalálói tevékenység, továbbá a szakértő köteles tudása, vagy a találmány tárgyának egy közelfekvő ismert anyagból való levezetése — mint szabadalommegadást gátló megállapítás — többnyire szubjektív, és mint ilyen, sok esetben vitatható. Ilyenkor megfelelő indokolással gyakran elérhető, hogy még a vita folyamán az OTH megváltoztassa álláspontját, ha a bejelentőnek sikerül bizonyítania, hogy találmánya nem kézenfekvő, annak megalkotásához feltalálói tevékenységre volt szükség, és a megoldás új, nem várt (meglepő) hatást eredményezett. Általában nem engedélyeznek szabadalmat, ha a bejelentés tárgya valamely területen már alkalmazott, ismert megoldás, és azt újabb rokon területre kívánják bevezetni (átvitel). Ha azonban az átvitel nem kézenfekvő és természetes ténykedés, és belőle új, nem várt műszaki hatás adódik, a szabadalom megadásának általában nincs akadálya. Hasonló szempontok érvényesülnek az ún. „kombinációs” találmányok 60
