Gazda István et al. (szerk.): Találmányok, szabadalmak. Műszaki alkotások jogvédelme és értékesítése (Budapest, 1985)

III. Szabadalmazási eljárás

elbírálásánál, amikor egyes ismert összetevők alkalmazásából új, nem várt többlethatásnak kell érvényesülnie. (Vö. a 8. sz., 10. sz. jogesettel.)

Ide tartozik még annak megemlítése is, hogy ha az érdemi vizsgálat során a szolgálati találmányt bejelentő munkáltató ismételt felhívásra sem pótolja a hiányokat vagy nem nyilatkozik, úgy kell tekinteni, hogy hozzájárul ahhoz, hogy a találmánnyal a feltaláló rendelkezzék. Ilyen esetben a feltalálót kell felhívni újabb megfelelő határidő kitűzésével a hiánypótlásra, illetve nyilatkozatra, és ha a feltaláló az eljárásba belép, azt a továbbiakban vele kell folytatni. Az Szt. 44. § (4) bekezdése ezen intézkedéssel a feltalálót kívánja védeni, nehogy a munkáltató hanyagsága következtében hátrányos helyzetbe kerüljön, és találmányára ne kapjon szabadalmi oltalmat.

Szabadalmi bejelentést csak olyan körülmény alapján lehet elutasítani, amelyre vonatkozóan a bejelentőt hiánypótlásra, vagy nyilatkozattételre felhívták. [Szt. Vr. 24. § (1) bek., valamint 24. sz. jogeset.] Ez azt jelenti, hogy az elutasító határozatban új újdonságrontó anyagot, amelyre korábban hivatkozás nem történt, nem lehet felhozni. Természetesen az érdemi határozat meghozataláig bármilyen új anyag, amely a szabadalmazhatóság kérdését vitássá teheti, az OTH részéről felhozható, és ennek alapján további vizsgálat folytatható. [Szt. Vr. 24. § (2) bek.]

Örvendetes új intézkedése a Vrn.-nek, hogy a bejelentő — ha azt népgazdasági érdek kívánja meg — gyorsított eljárás elrendelését kérheti. [Szt. Vr. 24. § (3) bek.]

A leírást és az igénypontokat, valamint a rajzot, a szabadalmat megadó határozat jogerőre emelkedéséig még bővítő értelemben is módosítani lehet. [Szt. 49. § (1) bek.] A módosítás azonban csak a leírás és a rajzok tartalmának olyan megváltoztatására irányulhat, amely az eredeti leírás és a rajzok által meghatározott tárgykörben marad [Szt. Vr. 25. § (1) bek.], tehát az oltalmi kör nem bővíthető (26. sz. jogeset), s természetesen ugyanez a szabály a szabadalommegsemmisítési eljárásban is (27. sz. jogeset).

A bejelentők jogbiztonságának fokozását és egyben a találmány bejelentése után keletkező javítások védelmi lehetőségének kiterjesztését célozzák az Sztn. által 1983. július 1-ével hatályba léptetett azon rendelkezések, amelyek a módosításra vonatkoznak. Az Sztn. egyértelművé teszi, hogy elsőbbségi következményekkel járó módosításnak az oltalmi igénynek csak olyan megváltoztatása minősül, amely a bejelentésben ismertetett megoldáson túlterjed. Ez azt jelenti, hogy nem tekinthető bővítő értelmű módosításnak az eredetileg megfogalmazott igénypont kiterjesztése a leírásban egyébként ismertetett megoldásra. [Szt. 43. § (1) bek. a) pont]. A szabadalmi eljárás során keletkező javítások védelmét, azoknak a szabadalomba foglalását teszi lehetővé az a szabály, hogy a bejelentő jogosult akár szűkítő, akár — az ezzel járó elsőbbségi következményekkel — bővítő értelemben módosítani a leírást, az igénypontot és a rajzokat a szabadalmat megadó határozat jogerőre emelkedéséig (Szt. 49. §); bővítő értelmű módosításra korábban csak a közzétételig kerülhetett sor.

Mindemellett az Sztn. egyértelműen rendelkezik a bejelentésnek megosztással, illetve összevonással történő módosítása lehetőségeiről is. [Szt. 49. § (2) bek., Szt. Vr. 25. § (2) bek.] Ez a rendelkezés gyakorlatilag azt jelenti, hogy az OTH előtt folyó eljárás befejezéséig a bejelentésben ismertetett megoldást új anyag bevitelével bővítői