Gazda István et al. (szerk.): Találmányok, szabadalmak. Műszaki alkotások jogvédelme és értékesítése (Budapest, 1985)
III. Szabadalmazási eljárás
a jellemzőket olyan megjelöléssel kell alkalmazni, hogy egy másik hasonló célra alkalmas jellemzővel ne lehessen az igénypontban foglaltat helyettesíteni. Ez a körülmény főként az első igénypont helyes megfogalmazásánál lényeges, mert adott esetben a szabadalmi oltalom megkerülésének lehetőségét foglalja magában. Világítsuk meg ezt egy példával! Tegyük fel, hogy egy találmány első igénypontja a tárgyi kör adatain kívül — amelyek szintén a meghatározásba tartoznak — a jellemző részben öt jellemzőt sorol fel. és valóban mind az öt jellemzőre szükség van. Az ötödik jellemző, amely kimondja, hogy a berendezés egyik része a másikhoz van rögzítve, ezen túlmenően — mégpedig teljesen feleslegesen — a rögzítés meghatározott módját is előírja (pl. csavaros rögzítést). Ha ebben az esetben valaki teljes egészében megvalósítja az igénypont négy jellemzőjét, de ötödik jellemzőként nem csavaros rögzítést, hanem például ragasztást, vagy ékelt rögzítést alkalmaz, az első igénypont oltalmi körét megkerülte, és adott esetben nem bitorolja a szabadalmat. A magyar szabadalmi joggyakorlat szerint csak az igénypont valamennyi jellemzőjének együttes megvalósítása jelenti a szabadalom tárgyának megvalósítását (a példa szerinti esetben tehát a szabadalom bitorlását). Nyilvánv aló, hogy az üzleti verseny során igyekeznek a fontos szerkezeteket vagy eljárásokat tartalmazó szabadalmakat megkerülni. Ezért a túl szűkén fogalmazott igénypontok olyan korlátozást jelentenek, amelyet könnyen meg lehet kerülni más helyettesítő és a megkerült szabadalom által nem védett jellemzők alkalmazásával. Tudnunk kell, hogy mennél több jellemzőt halmozunk fel egy igénypontban, az annál szűkebb és korlátozottabb lesz, míg egy-egy jellemző elhagyása az igénypont oltalmi körének bővítését jelenti. Nemcsak a túl szűk fogalmazást kell kerülni, hanem az oltalmi körnek túlságosan bő fogalmazását is, mert az szintén súlyos hiba előidézője lehet. A túl tágan leírt igénypont támadás alapját képezheti, és esetleges megsemmisítésére vezethet azon a címen, hogy a találmány tárgya nem új, és a támadott igénypont ismert szerkezetekre vagy eljárásokra is ráolvasható. Jellemzőként negatívumot, vagy valaminek hiányát, nemlétét, általában használni nem célszerű. Eta azonban a találmány lényege éppen olyan megoldásra vonatkozik, amelynél egy alkatrész vagy egy művelet elmarad, akkor lehet negatív jellemzőt alkalmazni. Ebben az esetben azonban legtöbbször lehet találni olyan meghatározást, amelynél pozitív jellemzőkkel lehet ugyanezt az intézkedést leírni. Például, ha két művelet között egy harmadik, eddig szokásos művelet elmarad, akkor jellemzőként mondhatjuk, hogy az egyik műveletet közvetlenül követi a másik művelet (a harmadik művelet közbeiktatása nélkül); vagy ha például bizonyos alkatrészeket más alkatrészekkel egy rugó köt össze, és a találmány lényege a rugók és általában az összeköttetés elhagyására irányul, ezt például olyan módon fejezhetjük ki, hogy az alkatrészek az említett alkatrész körül szabadon vannak elrendezve. Világosan kell látnunk azt is, hogy ha egy igénypontsorozat főigénypontját, annak minden jellemzőjét megvalósítjuk, és ezen túlmenően még további jellemzőket is alkalmazunk, ezzel korántsem kerültük meg a főigénypont oltalmi körét, és bitorlás miatt elmarasztalhatok vagyunk, mert — egyebek között — a főigénypontot teljes egészében megvalósítottuk. Bármely szabadalom megkerülése csakis abban az eset4* 51
