Gazda István et al. (szerk.): Találmányok, szabadalmak. Műszaki alkotások jogvédelme és értékesítése (Budapest, 1985)
II. Szabadalmazható és a szabadalmazás köréből kizárt találmányok
helyettesítés, az ilyen megoldások nem igényelnek feltalálói tevékenységet, és ezért nem is szabadalmazhatok. Ha azonban ezen intézkedésekhez különleges, általánosan nem várható előnyök, újszerű többlethatások fűződnek, találmányi jellegű megoldásról van szó. Hasonló problémát vet fel az aggregáció és kombináció kérdése. Aggregációnak ismert elemek olyan csoportosítását nevezzük, amelyben minden elem csak a csoportosításon kívüli eredeti hatásával jelenik meg, és a csoport teljes hatása az egyes elemek hatásainak összegeként jelentkezik: ezen túlmenő hatás, vagyis olyan, amely az egyes elemek egymásra hatásából származik, nem jelentkezik. Az ilyen fajta csoportosítás nem elégíti ki a szabadalmazás feltételeit. Ha azonban a csoportosításban részt vevő elemek kölcsönös hatása következtében új műszaki hatás lép fel, kombinációról beszélünk, és az adott esetben már szabadalmazható találmányt képviselhet, éppen ezen műszaki többlethatás folytán. Ez különösen akkor áll fenn, ha ez a műszaki hatás új, vagy nem volt várható, és éppen ezáltal válik a megoldás új szükségletek kielégítésének forrásává. így például konkrét ügy kapcsán a bíróság megállapította, hogy önmagukban ismert részelemek felhasználásával is jöhet létre szabadalmazható találmány, ha ezek kombinációja jelenti az újdonságot és a haladást (10. sz. jogeset). Az eljárásoknál előfordulhat, hogy a feltaláló az egyes szokásos műveletek sorrendjét változtatja meg, és elképzelhető, hogy ettől a sorrendiségtől függően esetleg az eddigiekkel szemben kedvező újszerű többlethatás jön létre. Ilyen esetben ez az újszerű többlethatás a szabadalmazhatóság alapját képezheti. 2.2. Haladó jelleg Az Szt. 3. §-a a haladó jelleg tekintetében a következő meghatározást adja: „A technika adott állásához képest haladást jelent a megoldás, ha annak révén eddig ki nem elégített szükséglet elégíthető ki, vagy valamely szükséglet az eddiginél előnyösebben elégíthető ki." Ez a tömör meghatározás a törvény indokolása szerint általában akkor tekinti a találmányt haladónak, ha hozzásegíti a társadalmat az emberi szükségletek nagyobb mennyiségben, jobb minőségben, magasabb színvonalon, olcsóbban és biztonságosabban való kielégítéséhez, vagy növeli a gyártott termékek piacképességét, kedvezően befolyásolja az értékesítési feltételeket, csökkenti a termék termelési költségszintjét stb. Természetesen a haladás kérdése — éppen azért, mert sok összetevőnek eredményeként jöhet létre — megítélésében bizonyára különböző mérlegelésekre és vitákra adhat alkalmat. Elképzelhető ugyanis, hogy bizonyos előnyös feltételek esetleg csak más feltételek hátrányos alakulása mellett biztosíthatók. Előfordulhat tehát, hogy minőségi javulás a találmány felhasználásával csak bizonyos költségnövekedés mellett biztosítható, és miközben a minőség javulása előnyös a termék piacképességére nézve, a nagyobb költségráfordítás ugyanezt a tulajdonságot ellenkező irányban be3* 35
