Gazda István et al. (szerk.): Találmányok, szabadalmak. Műszaki alkotások jogvédelme és értékesítése (Budapest, 1985)

II. Szabadalmazható és a szabadalmazás köréből kizárt találmányok

megvalósításához. Ezeket a kérdéseket a következődben részletesebben tárgyaljuk.

Minthogy az elmondottak szerint a nyilvánosságra hozatal különböző esetei között számos olyan akad, amelyről nem lehet biztonsággal megmondani, hogy azokat a különböző országokban újdonságrontónak értékelik-e vagy sem, saját találmány szabadalmaztatását megelőzően célszerű mindennemű nyilvánosságra hozatalt mellőzni, hiszen a saját korábbi nyilvánosságra hozatal a legtöbb országban szintén újdonságrontó.

c) Az újdonság hiányának további változata: a szakember köteles tudása

Az újdonság vizsgálatánál figyelembe kell venni azt is, hogy a műszaki megoldást mennyiben lehet szabadalmazható találmányként tekinteni kizárólag azon az alapon, hogy az újdonságot képez.

Ilyen tekintetben nyilvánvalóan nem tekinthető találmánynak valamely tárgy külalakjának (formájának) megváltoztatása a műszaki jellemzők megváltoztatása nélkül.

Nyilvánvaló az is, hogy nem lehet találmánynak tekinteni minden műszaki ötletet, tervet, elképzelést, amely csak felveti a feladatot, de megoldást nem nyújt.

Nem szabadalmazható a találmány akkor sem, ha a megoldás szakember által alkalmazott, vagy a szakember köteles szakmai tudását képező szokásos megoldásnak tekinthető. Itt elsősorban azokra a feladatokra gondolunk, amelyeket a konstruktőröknek kell megoldaniuk a mindenkor szükséges feltételeknek megfelelően. E feltételeket a külső körülmények, a szükségletek határozzák meg, és ezeket a feladatokat a konstruktőrök tapasztalataik, szakmai tudásuk, tanult ismereteik segítségével — különleges megoldások alkalmazása nélkül teljesítik. Kivételesen persze ezekben az esetekben is előfordulhatnak olyan sajátos megoldások, amelyek nem várhatók el a szokásos szakmai tudással rendelkező szakembertől, hanem megalkotásukhoz már invenciózus vagy feltalálói tevékenység szükséges, ez esetben persze a szabadalmazásnak ez a feltétele megvan.

A szabadalmi bejelentés újdonságának vizsgálata ezért — amint arról Palágyi részletesen beszámol4 — kiterjed annak vizsgálatára is, hogy mi képezi a szakember köteles tudását.

Az utóbbi években a bíróság is számos esetben foglalt állást ebben a kérdésben: megállapította például, hogy nem új a megoldás, ha annak egyes elemei oly módon ismertek, hogy annak alapján szakember a megoldást megvalósíthatta (5. sz. jogeset).

Ezzel szemben viszont azt is megállapította a bíróság, hogy ismert eljárás sajátos alkalmazási területe is tekinthető újnak, ha az a szakember számára nem várt többlethatással jár (6. sz. jogeset).

Tágabb értelemben véve ebbe a kategóriába esik — és ugyancsak a szakember szokásos tevékenységéhez tartozik — a méret-, alak-, anyagváltoztatás, vagy az anyag -4 Palágyi, Sz. K. 1974. 762., 842. old.

34