Gazda István et al. (szerk.): Találmányok, szabadalmak. Műszaki alkotások jogvédelme és értékesítése (Budapest, 1985)
II. Szabadalmazható és a szabadalmazás köréből kizárt találmányok
írásos nyilvánosságra hozatal Az Szt. Vr. 1. §-a ugyan „nyomtatványi közzététel”-t említ példaként, e helyütt azonban szándékosan használjuk a tágabb értelmű „írásos nyilvánosságra hozatal” kifejezést. A gyakorlati életben ugyanis az egyes műszaki megoldások bár nem kézírásos formában kerülnek nyilvánosságra, de nem is mindig nyomtatvány alakjában, hanem gyakran egyéb sokszorosítás útján. Az írásos nyilvánosságra hozatal eszközei ezek szerint: 1. nyomtatványok — könyvek, — folyóiratok, — közzétett szabadalmi leírások, — megadott szabadalmak leírásai, — műszaki ismertetések (pl. prospektusok, használati utasítások stb.); 2. egyéb sokszorosítványok — gépírásos sokszorosítvány (pl. stencil), — fényképészeti úton történő sokszorosítvány (pl. fotókópia, xerox és más reprográfiai úton készített másolatok). Ebből a felsorolásból az OTH gyakorlatában a legnagyobb jelentősége a korábbi szabadalmi leírások újdonságrontó jellegének van, amint arra a későbbiekben még visszatérünk. A szabadalmazási eljárás keretében végzett újdonságvizsgálat alkalmával az OTH felhozhat olyan nyomtatványokat, amelyek véleménye szerint újdonságrontó anyagot tartalmaznak, mert olyan útmutatásokat ismertetnek, amelyek alapján szakember a találmány tárgyát előállíthatja. Ezek a megállapítások különösen olyan esetekben érvényesek, amelyekben az irodalmi anyag utalásai nem pontosan fedik a találmány tárgyának jellemzőit és ezért vitákra adhatnak alkalmat az OTH és a bejelentő között egy-egy jellemző ismert vagy ismeretlen volta tekintetében. Az újdonság megítélése szempontjából lényeges kérdés az egyes nyomtatványokból kiragadott részletek mozaikszerű összerakása. Ha a nyomtatványban a találmánynak külön-külön csupán egyes részei vannak leírva, a találmány újdonságát ellenben azon az alapon ítélik meg, hogy a szakértő mindezeket a nyomtatványokat ismerhette, méghozzá egyidejűleg, és ezeket összetéve minden feltalálói tevékenység nélkül eljuthatott a találmányhoz, akkor az egyes nyomtatványok mozaikszerű összerakásával állunk szemben. Az ilyen mozaikszerű összerakás újdonságrontó hatásának megítélésénél azonban rendkívül óvatosan kell eljárni. A különböző mozaikrészletek csakis akkor vehetők figyelembe, ha azok a szakirodalom azonos, vagy legalábbis közeli területeiről származnak, és csak a mindenkor szokásos saját hatásukkal jelentkeznek a találmány tárgyában. Ami azt a kérdést illeti, hogy valamely ismert jellemző csak saját és közismert hatásával jelentkezik a találmány tárgyában, és ezért ott újdonságrontónak tekinthető, külön vizsgálatot érdemel, mert sok esetben a mozaikszerűen egymás mellé helyezett 29
