Gazda István et al. (szerk.): Találmányok, szabadalmak. Műszaki alkotások jogvédelme és értékesítése (Budapest, 1985)

I. A szabadalmi jog fejlődése és szerepe

zen elő, amelyek a szervezetileg biztosított monopolhelyzetnek szükségképpen velejárói.

Az elmúlt tizenöt év tapasztalatai azt mutatják, hogy a szabadalmi jog által biztosított kizárólagossági jog nem járt társadalmilag hátrányos következményekkel. Nézetünk szerint a monopolhelyzetek hátrányai azért nem jelentkeztek, mert a kizárólagossági jog

a) nem termelési vagy kereskedelmi profilra, hanem azon belül csak a legkorszerűbb, legújabb eljárási vagy szerkezeti megoldásra vonatkozik, és mivel a műszaki megoldások száma gyakorlatilag végtelen, egyes műszaki megoldások időleges monopolizálása nem zárja ki a versenyt, csak különböző utakra tereli, ami a műszaki fejlődés szempontjából előnyös. (Az egymással nem helyettesíthető termékek esetében — ahol a monopolizálás hátrányos lehet — a szabadalmi jog megtagadja az oltalmat.)

A kizárólagossági jog nem vezet elkényelmesedéshez sem, hiszen a technika rohamos fejlődése azt követeli meg a vállalattól, hogy időleges monopolhelyzetét igyekezzék a lehető leggyorsabban kihasználni; a találmány használatától eltiltott, vagy legalábbis a használatért ellenérték fizetésére kötelezett versenytársakat pedig új és jobb eljárások kidolgozására ösztönzi.

b) A szabadalmazott találmány a gazdasági fejlődés objektív törvényei szerint és az egyes kollektívák munkája alapján alakul ki, tehát elvileg bármely gazdasági egység által elérhető, ha célszerűen használjuk ki a gazdasági egység kollektívája által képviselt szellemi kapacitást. Ezért a szabadalmi jog hozzájárul olyan helyzet megteremtéséhez, amelyben a gazdálkodás minden mozzanatát áthatja a műszaki fejlesztés.

c) A feltalálótól jogot szerző vállalatnak is csak annyival erősebb a monopolhelyzete, amennyivel gazdaságilag erősebb a feltalálónál: a találmányra szerzett kizárólagos jog nem akadálya annak, hogy más ugyanazt a szükségletet más módon ne elégítse ki. Emlékeztetünk az importtermékek segítségével támasztott versenyre, amely a gazdaságilag legszilárdabbnak látszó belföldi monopolhelyzetet is képes megingatni, mert adott esetben fejlettebb, jobb árut kínál, néha még alacsonyabb áron is.

Figyelembe véve mindezeket a megfontolásokat, megállapítható, hogy a szabadalmijog által biztosított kizárólagossági jog — rugalmas árrendszer mellett — gazdaságirányításunk jelenlegi rendszerében lehetőséget biztosít arra, hogy az állami vállalatok és szövetkezetek közvetlenebbül és nagyobb mértékben élvezzék a jó gazdálkodás és műszaki fejlesztés előnyeit. Lényegében kedvezőbb feltételek között képes ugyanis termelni és értékesíteni az az állami vállalat vagy szövetkezet, amely adott termék vagy berendezés előállítására, a szabadalom által biztosított kizárólagos joggal rendelkezik. Ez a körülmény pedig olyan vezetői döntést eredményezhet, hogy a vállalat a találmány létrehozásával, megvalósításával járó munkát és kockázatot vállalja, holott az — különösen nagyobb szellemi és anyagi ráfordítást igénylő találmányok esetén — igen jelentős lehet.

Az eddigiekben a szabadalmi jog közvetlen versenyfunkcióíról és annak kapcsán

25