Gazda István et al. (szerk.): Találmányok, szabadalmak. Műszaki alkotások jogvédelme és értékesítése (Budapest, 1985)

I. A szabadalmi jog fejlődése és szerepe

a műszaki fejlesztésre gyakorolt elsődleges hatásairól emlékeztünk meg. E közvetlen versenyfunkción túlmenően azonban a szabadalmi jog igen fontos másodlagos, közvetett hatást is gyakorol a műszaki fejlesztésre. E közvetett hatás az egyének, feltalálók ösztönzése, alkotó tevékenységre való serkentése formájában jelentkezik.

Az Szt. 9. § (5) bekezdése ugyanis konstrukciós összefüggést hozott létre a feltaláló díjazása és a találmány szabadalmaztatása között, amikor elvi éllel kimondja, hogy „a szolgálati találmány feltalálóját díjazás illeti meg”.

E rendelkezés végrehajtása tárgyában kiadott, a szolgálati találmányok díjazásáról szóló 11/1983. (V. 13.) MT sz. rendelet azonban a feltaláló díjazásának további feltételét is tartalmazza — ami a szolgálati találmány feltalálóját e tekintetben is a munkaviszonyban nem álló feltalálóhoz hozza hasonló helyzetbe —, nevezetesen azt, hogy a szabadalmazott találmányt értékesítsék, hasznosítsák. E körülményre tekintettel a feltalálóknak intenzív személyes érdekük is fűződik találmányuk szabadalmazásához. Szabadalom engedélyezésének hiányában ugyanis a szolgálati találmány feltalálója még a találmány hasznosítása esetén sem részesülhet díjazásban, a munkaviszony keretén kívül létrehozott találmány feltalálója pedig elesik a szabadalom hasznosításával járó előnyös lehetőségektől.

26