Gazda István et al. (szerk.): Találmányok, szabadalmak. Műszaki alkotások jogvédelme és értékesítése (Budapest, 1985)
I. A szabadalmi jog fejlődése és szerepe
I. A szabadalmi jog fejlődése és szerepe 1. A műszaki alkotó tevékenység eredményeinek oltalma 1.1. Történeti áttekintés A műszaki alkotás, illetve annak eredménye évezredekkel megelőzte annak a szükségletnek felismerését, hogy ezeket az eredményeket a jognak valamilyen formában oltalmaznia kell. Hiszen az ősközösségben a jog fogalma is ismeretlen, mégis aligha lehet az emberiség történetében olyan messzire visszatekinteni, hogy ne találkozzunk a kultúrtörténet olyan elemeivel, amelyek bizonyos műszaki alkotó tevékenységgel ne párosulnának. A tüzkészítés fortélyai, a festőanyagok előállítása, a történelem előtti idők barlangi falfestményei megannyi know-how (magyarul: tudni hogyan). Az első olyan találmányokkal, amelyekre vonatkozóan történelmi emlékeink maradtak fenn, már egy szervezettebb, kulturáltabb társadalomban, a rabszolgatársadalomban találkozunk. A rabszolgatársadalomban azonban a termelési viszonyok alacsony fejlettségi fokára tekintettel csak kevés találmányt hoznak létre. így' először a kereket találják fel (i ,e. 1000), majd a víziórát (i. e. 600), nem sokkal később a napórát (i. e. 560), azután a vízimalmot, szivattyút (i. e. 100), és ezeket valósítják meg. A nagyobb mérv ü társadalmi érdekeltség köv etkeztében kedv ezőbbek a feltételei a műszaki alkotó tevékenység kibontakozásának a hűbéri társadalomban: bizonyos lényeges mesterségbeli fogások (pl. textíliák festése) vagy a teljes gyártási eljárások (pl. porcelánkészítés) olyan know-how-t jelentenek, amelyet csak a szakma beavatottjai ismernek, s a kézművesek tapasztalata olyan ismeretmonopóliumot alkot, amely évtizedeken és generációkon keresztül száll apáról fiúra mint féltve őrzött szakmai titok. E műszaki ismeretek elterjedését már jogi normák (Kínában halálbüntetés, Európában súlyos szankciókkal terhes cégelőírások) szabályozzák, amelyek feladata, hogy a mai nyelven A/70H-/jűH-nak nevezett ismeretek titokban tartását biztosítsák. Fejlődésnek indul a hűbéri társadalom idején a feltalálói tevékenység is. Ebben az időben találják fel a szemüveget (XIII. század), a puskaport és az iránytűt (XIV. század), a könyvnyomtatást (XV. század eleje), a mikroszkópot és a messzelátót (XVI. század) stb. Lendületet kap a feltalálói tevékenység a burzsoá társadalomban. A XVII. és a XVIII. században lezajlott polgári forradalmak megnyitják az utat a gazdasági felemelkedés előtt. Az Engels által „ipari forradaloménak nevezett folyamat a termelékenység hatalmas növekedését eredményezte. Ez pedig egy csapásra ráirányítja a polgári társadalom figyelmét a feltalálói munka jelentőségére, különösen pedig a találmányokban rejlő gazdasági (profit) lehetőségekre. 2 17
