Gazda István et al. (szerk.): Találmányok, szabadalmak. Műszaki alkotások jogvédelme és értékesítése (Budapest, 1985)
I. A szabadalmi jog fejlődése és szerepe
A Nagy-Britanniából kiindult ipari forradalom abbólaz iparágból ered, amely akkoriban az egész világon vezető szerepet játszik — a textiliparból. Néhány kiemelkedő jelentőségű találmány megvalósítása, amelyek a pamutiparban, a fonógépek segítségével egyrészt a kézi technika frontját töri át és megsokszorozza az emberi ujjak által végzett fonóműveleteket, másrészt pedig erőmeghajtással helyettesíti az emberi munkát, rövid idő alatt olyannyira elterjed, hogy miután a felmerülő energiaigény kielégítésére felhasználták az összes rendelkezésre álló vizforrásokat, rövidesen új energiaforrásokra van szükség. Ez pedig újabb, más irányú feltalálói tevékenységhez, a gőzgép feltalálásához vezet, s a textilipar energiaigényét végül is ezzel elégítik ki. A találmány tehát az ipari forradalom korában olyan szellemi alkotás, amely az előállító gyáros, a forgalomba hozó kereskedő számára fokozott profit lehetőséget biztosít, s így a polgári társadalomban egyre fontosabb helyet is foglal el. Az ipari forradalmat követően pedig a találmányok már száz- és ezerszámra születnek. Bizonyos találmányok és felfedezések a technikában és az egész ipari termelésben forradalmi változásokat idéznek elő. Korszakalkotó találmányok alapján új vállalatok és iparágak szinte gombamódra nőnek ki a földből, és akadnak olyan találmányok, amelyek egyes országokban a nemzetgazdaság egész szerkezetének kialakulására döntő hatást gyakorolnak. Érthető ezért, ha előbb a szellemi alkotások létrehozói, a feltalálók részéről, majd röviddel ezután a találmányok hasznosítói, a tőkések részéről felmerül az oltalom iránti igény, s az iparilag fejlett országokban szinte egyidejűleg létrehozzák a szabadalmi jogot. A találmányok mellett a műszaki alkotó tevékenység más eredményei — így a know-how-k is jelentős szerepet kapnak. Példaként hivatkozunk a nagynyomású polietilén gyártásának eljárására, amely egyrészt találmány, másrészt azonban know/2011-t is képez, mert az alkalmazott mintegy 1000 atmoszférás nyomás különleges technológia kialakítását teszi szükségessé, ahol szerepet játszik a nyersanyag tisztaságától, valamint az alkalmazott katalizátoroktól kezdve a folyamatnak majd minden részlete. Az ily módon létrehozott nagyszámú találmány, know-how, felfedezés végül is minőségi — strukturális változást: tudományos-technikai forradalmat eredményez. Bemal helyesen mondja, hogy a XX. század technikai fejleményei arra mutatnak, hogy a második, illetve ma már talán a harmadik ipari forradalom tanúi vagyunk. De az első ipari forradalomra való hivatkozás, ami a „második” és a „harmadik” szóban rejlik, könnyen elhomályosítja azt a tényt, hogy most egész másfajta forradalommal van dolgunk: olyannal, amelyben a tervszerű tudományos kutatás egyre inkább helyettesíti az egyéni feltaláló mechanikai ötletességét. Továbbá az első nagy ipari forradalom főleg a gépi hajtóerő megteremtésével és átvitelével foglalkozott, hogy az embert mentesítse a fárasztó testi munkától, ezzel szemben a mai forradalom gépei és elektronikus készülékei főleg a munkás kézügyességét és szakértelmét helyettesítik, s arra vannak hivatva, hogy mentesítsék az embert az egyhangú gépkezelési és adminisztratív munkától.1 1 Bernal, 454. old. 18
