Benárd Aurél - Tímár István (szerk.): A szerzői jog kézikönyve (Budapest, 1973)
Második rész. A magyar szerzői jog
Szjt I. Általános rendelkezések Társszerzők ] 2. Társszerzők esetén az alkotó közösség kapcsolata egymással lazább, mint a szerzőtársaknál. A mű közös, tehát többek alkotása, de azt a mű sérelme nélkül önálló részekre lehet szétválasztani. Itt leginkább azzal kapcsolatban merülhetnek fel viták, hogy mikor választható el valamelyik társszerző része a „mű sérelme nélkül”. (Az ti., hogy egyáltalán elválasztható-e, s hogy önmagában felhasználható-e, ténykérdés.) E kérdésnek újabb bírói gyakorlata még nincs, a korábbi gyakorlatra pedig további vizsgálat nélkül nem támaszkodhatunk, hiszen a régi szerzői jogi törvény ezt a megkötést nem ismerte. A korábbi gyakorlat (Kiiria P. I. 3955/1933.) kimondotta, hogy a megzenésített költemény szerzője jogosult ugyan a költeményt zene nélkül, önállóan kiadni, de másnak megzenésítés végett nem engedheti át. Ezt a következtetést azonban a bíróság nem a tételes szerzői jogból, hanem az általános magánjog elveiből vonta le. Viszont arra is találunk újabb, de még a régi szerzői jogi törvény uralma alatt keletkezett állásfoglalást (Legfelsőbb Bíróság Pf. II. 22 502/1955.), hogy a korábban megbukott operett zenéjét a zeneszerző a librettista hozzájárulása nélkül újabb operetthez felhasználhatja. Véleményünk szerint az új törvénynek „a mű sérelme nélkül” kitétele arra utal, hogy az első helyen idézett állásfoglalás érdeme felel meg az új törvény követelményének: a közös művet a társszerzők részének önálló felhasználása akkor nem sérti, ha ez a felhasználás más síkon történik, mint amilyen eredmény létrehozására a társszerzők annak idején összeálltak. További példákat keresve pl. aggálytalannak látszik a filmhez írott kísérőzene előadása önálló zenekari szvitként, az egymásra tekintettel, azonos témáról készült tanulmány-kötetből az egyik tanulmány önálló kiadása, irodalmi alkotás illusztrációs anyagának önálló reprodukciók formájában való forgalombahozatala, — viszont nem látjuk megengedhetőnek a társszerző hozzájárulása nélkül, hogy balettzenéhez más szöveget készítsenek vagy egy képes mesekönyvhöz új verseket írjanak. A társszerzői viszony — ugyanúgy, mint a szerzőtársi — csak az érdekelt szerzők közös elhatározásából jöhet létre. A szerzők megegyezése nélkül mindenféle alkotás, amelyhez az alapot másik mű szolgáltatta (vers megzenésítése a költő hozzájárulása nélkül, klasszikus színdarab „felfrissítése”), csak fel- vagy átdolgozás lehet. A felfrissítő nem válik Shakespeare, sem Bankó Pista Petőfi társszerzőjévé! Hasonlóan nem alapozza meg a társszerzői minőséget a dramaturgi, lektori tevékenység sem. Szépen fejezi ki ezt egy bírói ítélet: Az írónak a műalkotáshoz való viszonya, állásfoglalása, egyénisége, vérmérséklete, alkata az a művet létrehozó erő, amely őt elsősorban a mű szerzőjévé avatja. Egyenjogú, egyenrangú szerzőtárs csak az lesz, aki mindezeket a belső folyamatokat a másik féllel teljesen megosztja. Az irodalmi életben teljesen ismeretlen az olyan 92
