Benárd Aurél - Tímár István (szerk.): A szerzői jog kézikönyve (Budapest, 1973)
Második rész. A magyar szerzői jog
Szjt 5. §. Több szerző — egy mű felfogás, hogy valakit bármiféle gondolat közösség, szellemi ráhatás, ízlésének befolyásolása bármely írói mű társszerzőjévé tenne. — A felperes a mű lényegét érintő írói működést nem fejtett ki, társszerzőségre tehát nem hivatkozhat. írói patronáló munkáját terjedelménél és minőségénél fogva olyan szaklektori, külső szerkesztői munkának kell tekinteni, amellyel kapcsolatban őt a mű további kiadásától és példányszámától független egyszeri honorárium illeti meg (Pf. IV. 20 029/1959.). A legújabb judikatúra, már az Szjt hatálybalépését követően, szépen fejti ki ezt a gondolatot az ötlet és az alkotás viszonyáról: ,,Egyedül a gondolat, az ötlet szerzői jogi védelemre nem tarthat igényt, mert csak a formába öntött gondolat az, amely oltalomban részesül, ha egyéni és eredeti.” Még ha sikerült volna is a társszerzői igényt támasztó ötletadónak bizonyítania, hogy a szerzővel folytatott beszélgetésekkor a filmnovella írásánál irányt mutatott , elképzeléseket adott, a Legfelsőbb Bíróság ítélete szerint ez a valóság bizonyítása esetén sem haladná meg a szerzői jogi védelemben nem részesülő puszta gondolatot, ötletet (Legf. Bír. Pf. III. 20 107/1970.). Gyűjteményes művek | 3. A gyűjteményes mű ugyancsak több szerző műve, s mivel szétválasztható részekből áll, a társszerzők által alkotott műhöz hasonlít. Jellegzetessége azonban, hogy a benne szereplő műveket a gyűjtemény szerkesztője valamilyen rendszer szerint válogatta és állította össze. Éppen ez a rendszer az, amit a törvény a szerkesztő javára biztosított szerzői joggal véd. A gyűjteménybe foglalt egyes művekkel a továbbiakban a szerzők önállóan rendelkeznek, ebbe a szerkesztőnek beleszólása nincs. A gyűjteményes műnek sajátos esete az olyan gyűjtemény, amely egészében, éppen a szerkesztő összeállító tevékenysége eredményeképpen, műnek számít, a benne szereplő adatok önmagukban azonban nem állnak szerzői jogi védelem alatt. Ilyen lehet például egy meghatározott rendszerben összeállított jogszabály mutató, bibliográfiai jegyzék vagy egy egyszerű szótár. Az ezekben szereplő adatok nyilvánvalóan nem irodalmi vagy tudományos alkotások. Az egyes szócikkek készítői szellemi munkát végeznek ugyan, de az eredmény alkotásnak nem minősíthető. Más az eset természetesen a lexikonoknál vagy az értelmező szótáraknál, ahol egv-egy szócikk szinte rövid tanulmánynak is beillik és így önmagában is szerzői jogi védelem alatt állhat. Példa a szerkesztői tevékenység értékelésére a Legfelsőbb Bíróság újabb ítélkezési gyakorlatából: ,,Az útmutatónak a felperes által készített része részben s felperes önálló szellemi terméke, részben pedig önálló szerkesztési munkájának az eredménye.” Az említett rész, bár számtalan forrásmunkára támaszkodik, olyan világos, jól szerkesztett és jól áttekinthető útmutatást ad, amely felépítésénél és tagozódásánál fogva is jó és biztonságos eligazodást nyújt az egy-93
