Benárd Aurél - Tímár István (szerk.): A szerzői jog kézikönyve (Budapest, 1973)
Második rész. A magyar szerzői jog
Szjt 1. §. A törvény hatálya eseteit vagy eleve kizárják (pl. az angol jog az ipari mintavédelem alá vonható alkotástól sokáig megtagadta a szerzői jogi védelmet), - vagy olyán megoldást alkalmaznak, hogy a szerző választhat a rendelkezésére álló lehetőségek között, de ha választott, ehhez már kötve van. Tehát, ha pl. letétbe helyezéssel mintavédelmet szerzett, nem térhet át a szérzői jogi jogcímen alapuló védelemre. A mi jogunk ilyen korlátozást nem mond ki, a szerző szabadon választhat a jogai megvédésére alkalmasnak vélt szabályok között és ezeket párhuzamosan is igénybe veheti. Az alkotás védelme — kulturális intézmények támogatása d. A törvény legelső rendelkezései együtt említik az alkotás védelmét azoknak az intézményeknek a támogatásával, amelyek feladata az alkotó munka ösztönzése és a szerzői alkotások társadalmi felhasználásának elősegítése. Ez a kettősség a törvény egész szemléletmódjára jellemző. A szocialista szerzői jog nem önmagában, önmagáért védi a szerzőt és a szerzői alkotásokat, hanem az alkotó tevékenységet — a valóságnak megfelelően — társadalmi folyamatnak tekinti, amelynek keretében a szerző a társadalom által megteremtett környezetben és a társadalom érdekében tevékenykedik. Önmagának kifejezése egyszersmind a társadalmi tudat kifejezésének egy mozzanata, a létrejött mű pedig a társadalom egész kulturális kincsének része. Éppen ezért a törvény sohasem téveszti szem elől a mű társadalmi felhasználását, s amint a következőkben láthatjuk, olyan érdekkiegyenlítő megoldásokra törekszik, amelyek optimálisan egyeztetik a szerzőnek nyújtott védelmet a társadalmi felhasználás lehetőségeivel. Még egy jelentőségét is felismerhetjük annak, hogy a törvény ilyen kiemelt helyen említi az alkotó munka ösztönzésére és a szerzői alkotások társadalmi felhasználásának elősegítésére hivatott intézményeket. Ezek a szervezetek ugyanis társadalmunkban az alkotó munka legaktívabb elősegítő?,, s elengedhetetlen eszközei annak, hogy az alkotás betölthesse társadalmi rendeltetését, el is jusson a társadalom tagjaihoz. Éppen ezért ezek a társadalmi bázison működő intézmények (szövetségek, alapok), illetve társadalmi tulajdonban álló szervezetek (kiadók, filmgyárak, rádió-televízió stb.) azokat a szervezeti kereteket is megvalósítják, amelyekben államunk kulturális politikáját kifejti, amelyek segítségével segíti, irányítja, ösztönzi a szerzők tevékenységét. Más szóval, ezek a szervezetek azok, amelyek magasabb szinten és intézményesen megvalósítják azt a „mecénási” tevékenységet, amelyet a korábbi, magántulajdonosi társadalmi rendszerekben a fejedelmi udvarok, az egyházak, s később a szórakoztató és kulturális „iparok” láttak el. Ezek a szervezetek a legfőbb eszközei tehát annak, hogy nálunk az irodalom- és művészetpártolás valóban társadalmivá váljék. Kivételek | -5. A törvény hatályáról szóló rendelkezés két kivétel-csoportot állít fel: az ún. rokonjogok [1. § (2) bek.] és a hivatalos iratok [1. § (3) bek.] kategóriáit. A két kivétel-csoport jellege eltérő. a) A rokonjogok csoportját inkább pozitív irányú kivételnek tekinthet-83
