Benárd Aurél - Tímár István (szerk.): A szerzői jog kézikönyve (Budapest, 1973)
Második rész. A magyar szerzői jog
Szjt 1. $. A törvény hatálya feltételezzük, hogy ha valaki másnak szellemi produktumát annak híretudta nélkül, jogclrn nélkül, akként használja fel, mint az irodalm.IT tiutcnnányojTAágy művészeti alkotásokat szokás, ezzel elismeri annak ,imű” voltát. Jól fejezi ki ezt a szemléletet a törvény indokolása: ^/A jogi védelem nem tesz minőségi különbséget az alkotások között : a társadalmi felhasználás ténye alapozza meg a jogi védelmet.” Uj törvényünknek kiforrott bírósági gyakorlata még nincsen. Mivel azonban e vonatkozásban a szabályozás érdeme nem változott, ma is irányadónak tekinthetjük a régi törvény alapján kialakult gyakorlatot, amelynek egy felszabadulás előtti és egy azt követő példáját idézzük: a) Szerzői jogi védelem tárgya csak olv mű lehet, amely megalkotójának önálló, egyéni szellemi terméke. Szerzői jogi védelem széhíj)oiiTfából tehát csak azok a művek jöhetnek tekintetbe, amelyek alkotóik egyéniségének bizonyos sajátosságát viselik magukon. Ismert adatoknak, meglevő anyagnak feldolgozása is védelem alatt álló mű, ha ebben önálló, egyéni tevékenység nyilvánul meg, és az újszerűség bélyegét viseli magán (Kúria, P. I. 3581 /1934.). h) A szerzői jogi védelem szempontjából közömbös az, hogy a műnek mennyiben van irodalmi vagy művészeti értéke. A használható szerzői mű gyengébb minősége csak a szerzői jogdíj mérvére lehet befolyással (Af. II. 20 954/1955.). M ivei a törvény a védelem alatt álló műveket általános definícióval határozza meg, a Vhr 1. §-ának (1) bekezdésében foglalt részletezés csak példálódzó jellegű. Erre utal is a szabály első fordulata, amikor „így különösen” kifejezéssel vezeti be a részletező felsorolást. i A fentieket összegezve azt mondhatjuk, hogy a szerzői jogi védelemben részesülő alkotás, illetőleg mű az irodalom, a művészet vagy a tudomány terén elért olyan eredmény, amelynek formáján az alkotó szellemi tevékenységéből fakadó eredetiség jegyei felismerhetőek, függetlenül attól, hogy az alkotás milyen esztétikai értékelést vált ki. A mii formája j 2. Törvényünk az „alkotás” szón kívül nem utal arra, hogy a védelem alatt álló műtől meghatározott formát, vagy mint egyes külföldi törvények teszik, meghatározott rögzített formát kívánna. Az alkotásnak fogalmilag valamilyen formában felismerhetőnek kell lennie a külső világ számára. Ez a forma azonban bármilyen lehet: a vers elmondásával is műként áll előttünk, azt más nem adhatja ki, ha esetleg meg is jegyezte vagy hangszalagfelvételt készített róla. Gyakorlati szempontból azonban a valamely formában való rögzítésnek nagy a jelentősége. A szerző számára nehezen megoldható bizonyítási nehézséget jelent, ha az állítólagos jogosulatlan felhasználást egy nem rögzített formájú, csak tanúvallomásokból megismerhető eredetivel kell összehasonlítani. A táncművészet alkotása, a koreográfia pl. kétségtelenül szerzői jogi védelem alatt áll. Rögzített forma hiányában — legyen az 81
