Benárd Aurél - Tímár István (szerk.): A szerzői jog kézikönyve (Budapest, 1973)
Első rész. Történeti és elméleti alapvetés
IV. FEJEZET A magyar szerzői jog története 1948-ig 1. Az első magyar nyomdai termék, a Budai Krónika 1473-ban látott napvilágot, 23 évvel a könyvnyomtatás mainzi születését követően. Az évszám figyelmet érdemel: Angliában csak 1476-ban, Bécsben csupán 1483-ban állították fel az első nyomdát. A könyvnyomtatás művészetét nálunk Hess András honosította meg, akit Mátyás király követe Rómából hozott Budára. A nyomdaipar hazai terjedésével szükségképpen együttjárt a nyomdai privilégiumok rendszerének kialakulása. Igv például ismeretes, hogv a XVI. században a nagyszombati főiskola kapott kizárólagos jogot tankönyvek nyomtatására, 1584-ben pedig a Corpus Juris kiadására. A királyi privilégium utánnyomásért 10 aranymárka büntetést írt elő. A XVIII. század végére az engedély nélküli utánnyomás tilalmazása már Magyarországon is általánosabb rendezést igényelt. Takáts Ádám győri református prédikátor 1793-ban bepanaszolta Ferenc császárnál Länderer Mihály pesti nyomdászt, hogy a Patzkó nyomdában kiadott művét szó nélkül utánnyomta. Beadványa nyomán született meg a 12157. sz. 1793. november 4-én kelt királyi rendelet, mely Magyarországon pénzbüntetés terhe mellett eltiltotta az utánnyomást, s a tilalom megszegése esetén a szerző javára is kártérítést írt elő. Ez a rendelet 1849-ig maradt hatályban. Az utánnyomással szembeni védelmet a 14059. sz. 1794. január 7-én kelt újabb királyi rendelet viszonosan kiterjesztette Ausztria és örökös tartományai területére is. 2. Az iparűzési monopóliumon alapuló rendezés a XIX. század dereka felé már Magyarországon sem elégíthette ki sem a kiadók, sem a szerzők írói művek felhasználásával kapcsolatos igényeit. A reformkor hullámaira vette a magyar szerzői jog kialakításának kérdését is. Az elméleti előkészítés irodalmi körökből indult: Toldy (Sehedel) Ferenc 1840-ben „Az írói tulajdon” címen kiadott írásában az angol —francia, még az 1837. évi porosz törvénybe is átvett tulajdonjogi koncepciót tette magáévá, és a két évszázaddal korábban élt Miltonhoz hasonlóan az írók örökös jogainak elismerését követelte műveik kapcsán. 1841-től a Kisfaludy Társaság igazgatója lett és nagy szerepe volt abban, hogy a Társaság megbízta Szemere Bertalant az irodalmi és művészeti jogok biztosításáról szóló tör-49 Az utánnyomás tilalmazása Szemere Bertalan törvényjavaslata
