Benárd Aurél - Tímár István (szerk.): A szerzői jog kézikönyve (Budapest, 1973)
Első rész. Történeti és elméleti alapvetés
III. 4. §. A polgári újrakodifikáció szakasza Német nyelvterület | 4. Németországban 1901-ben kodifikálták újra a szerzői jogot. 1934-ben 50 évre emelték a védelmi időt p. m. a. Majd 1965. szeptember 9-én a Német Szövetségi Köztársaságban új elméleti alapokon hozták meg a ma is hatályos nyugatnémet szerzői jogi törvényt: a szerzői jogot vagyoni és személyiségi jogosultságok összefonódásából álló egységes jogként szabályozták, amely a szerző halálozási évét követő 70 év elteltével mint alanyi szerzői jog maradéktalanul megszűnik. Ausztria 1895-ben, majd 1936-ban alkotta újra szerzői jogát (1953-ban és 1972-ben módosítva), Svájc 1922-ben (1955-ben módosítva; jelenleg új törvény alkotása van folyamatban.) Személyhez fűződő jogok és tulajdoni felfogás az újabb törvényekben •5. A szerzői jog személyhez fűződő jellegét elemző német elmélet és francia bírói gyakorlat első törvényi lecsapódásai egyébként az 1925. évi (majd a ma is hatályos 1941. április 22-i) olasz, az 1926. évi lengyel és csehszlovák törvényekben jelentkeztek. Azóta — Anglia kivételével — minden európai szerzői jogalkotásban több-kevesebb részletességgel, kitértek a személyhez fűződő érdekek jogi védelmére is. A szerzői tulajdon fogalma továbbra is fennmaradt azonban — Anglia és Franciaország mellett — az 1879. évi spanyol szerzői jogi törvényt életbeléptető 1880. évi törvényben, Görögország 1920-ból eredő (azóta többször módosított) és Norvégia 1961. május 12-i szerzői jogi törvényében. A norvég törvény tulajdonjogi koncepciója külön figyelmet érdemel: a skandináv államok részletekbe menően összehangolt módon alkották újra szerzői jogukat (Svédország 1960. december 30., Dánia, 1961. május 31., Finnország 1961. július 8.), ezért feltűnő, hogy egyedül a norvég törvény használ tulajdonjogi meghatározásokat. 6. A polgári vagy polgárosodó társadalmak szerzői jogának újrakodifikálása során általánossá vált az eredetileg alacsonyabb védelmi idő növelése. A már említett államokon kívül például a cári Oroszország, amely 1830-ban 25 évben állapította meg a védelmi időt p. m. a., 1857- ben már 50 évre emelte azt. Ezt a szabályozást vette át az 1886-ban készült újabb cári kódex is. Japán 1899. évi törvénye 33 év p. m. a. védelmi időt rögzített. Ezt új, 1970. évi szerzői jogi törvénye 50 évre emelte. Spanyolország 1879. évi törvénye 80 éves védelmi időt ír elő. Portugália 1927-ben megkísérelte az időben korlátlan szerzői jogi védelem bevezetését, az 1966. évi új kódex azonban ott is 50 évre korlátozta a szerzői jogok védelmét p. m. a. A Német Szövetségi Köztársaság példájára legutóbb Izrael és Ausztria is 70 évre emelték a védelmi időt. A tőkés szerzői jogi törvények többsége azonban ez idő szerint 50 éves p. m. a. védelmet irányoz elő. 7. A tőkés szerzői jogok újrakodifikálásának talán legfigyelemreméltóbb vonása a szerzői jogok értékesítését érintő szabályok törvénybeiktatása. A korai szerzői jogi törvények a szerzői jog statikájára korlátozódul A védelmi idő újraszabályozása A felhasználási szerződések szabályozása
