Benárd Aurél - Tímár István (szerk.): A szerzői jog kézikönyve (Budapest, 1973)
Első rész. Történeti és elméleti alapvetés
II. I. ß. Európai kontinens, XVIII — XIX. század javát fogja szolgálni és elő fogja mozdítani a tudomány és hasznos művészetek fejlődését.” Az angol „copyright” szó ma is a szerzői jog iparvédelmi eredetére utal. A fokozatos, kompromisszumos jogfejlődés eredménye, hogy az angol és amerikai szerzői jogok ma is a mű vagyoni kiaknázásának lehetőségeire orientáltak és személyhez fűződő jogokat (szerzőség megjelölése, a mű megváltoztatásának tilalma stb.) nem tekintenek a copyright tartalmához tartozónak. A védelem ideje egyelőre még mindig az első kiadás napjától számít, mint a hajdani privilégiumoknál, s renewal formájában éppúgy megkettőzhető, mint Anna királynő statútumában; csupán az akkori 14 éves periódusok nőttek 28 éves szakaszokra. A régi stationers’ copyright emlékét őrzik az Amerikai Egyesült Államok szerzői jogában ma is megkívánt bizonyos alakszerűségek is: a kiadott mű csak akkor áll statutorius védelem alatt, ha abban meghatározott „notice of copyright” szerepel (Copyright, copr. vagy t) jelzés, az első kiadás éve és a jogosult neve); a washingtoni Copyright Office deklaratív hatályú nyilvántartó tevékenysége szintén feudális eredetű. S végül történeti maradvány, hogy az amerikai szerzői jogi törvényben még ma is találni oda nem való iparvédelmi rendelkezéseket, külföldön nyomott angol nyelvű kiadványok importkorlátozása formájában. 4. §. A szerzői jogi törvényhozás kezdetei az európai kontinensen Franciaország | 1. A polgárság másik nagy forradalma Franciaországban zajlott le, a XVIII. század végén és a jóval korábbi angol polgári forradalomtól eltérően a burzsoázia megalkuvás nélküli győzelméhez vezetett. Ez a körülmény a francia forradalom következetesen elvi alapokon nyugvó szerzői jogi törvényhozásában is tükröződik. A gazdasági tekintetben Anglia mögött elmaradt franciák készen kapták az angol fejlődés tanulságait és az angol polgári ideológia gondolati anyagát, amelyet politikai erővé fejlesztettek saját feudális felépítményük teljes lerombolása érdekében. A szerzői tulajdon angol gyökerű és szülőhazájában kompromisszumok útján érvényesülő magánjogi koncepciója a francia forradalomban az enciklopédisták, főleg Diderot által tovább edzett formájában elsöprő módon győzött a feudális privilégiumok közjogi rendje felett és közvetlen módon nyert kifejezést a konvent szerzői jogi dekrétumaiban. A francia forradalmi törvényhozás 1789-ben egy csapásra megszüntetett minden privilégiumot. A szerzők szabadon rendelkezhettek műveik publikálása felől; ugyanilyen szabadon nyomhatta azonban ugyanezeket a műveket bármely nyomdász vagy könyvkereskedő is. Társadalmi szükségszerűség lett a szerzői jog megalkotása. A szerzői tulajdon koncepciója függetlenítette a szerzői érdekvédelem kiépítését a nyomdaipari keretektől. Már nem csupán a többszörözés szabályozásáról volt szó. Copyright helyett tágabb ölelésű fogalom tört magának 25
