Benárd Aurél - Tímár István (szerk.): A szerzői jog kézikönyve (Budapest, 1973)
Első rész. Történeti és elméleti alapvetés
Elméleti alapvetés mindennemű időbeli korlátozás nélküli jog elismerésére irányuló igények érvényesítésének: a polgári társadalom fejlődése már nem tűrte a verseny kibontakozását gátló, örökös privilegizált piaci helyzetek lehetőségét. 3. §. Amerikai Egyesült Államok A XVIII. század folyamán Angliában létrejött szerzői jog első kodifikációira az amerikai angol gyarmatokból keletkezett államokban került sor. Connecticut, Massachusetts és Maryland már 1783 első felében meghozták szerzői jogi törvényeiket. Ezt követően, 1783 májusában a volt gyarmatokból keletkezett laza államföderáció kongresszusa, a Continental Congress javaslattal fordult valamennyi államhoz, hogy biztosítsák a szerzők és kiadók jogait legalább az Anna királynő óta köztudatban élő 14 évre, a megújítás (renewal) lehetőségével. Delaware kivételével még az 1787. évi philadelphiai alkotmányozó gyűlést megelőzően valamennyi új állam megalkotta szerzői jogi törvényét, amelyben a szerző jogainak biztosításáról, a művelődés előmozdításáról, s ugyanakkor a szellemi alkotások kiaknázásával kapcsolatos monopolhelyzetek kialakulásának meggátlásáról intézkedett. Az Amerikai Egyesült Államok 1788. évi Alkotmánya első cikkelyének 8. szakasza pedig már szóhangzatában is egyértelműen a szerzők műveikre vonatkozó jogairól, nem pedig a könyvekkel kapcsolatos iparűzés terén a szerzőknek is biztosítandó jogokról rendelkezett, előírva, hogy „a kongresszus mozdítsa elő a tudomány és a hasznos művészetek fejlődését, meghatározott időtartamokra védelmet biztosítva a szerzőknek és feltalálóknak írásaikon és találmányaikon”. Ebben az értelemben keletkezett az Egyesült Államok 1790. évi össz-szövetségi szerzői jogi törvénye, megelőzve az európai államok jogfejlődését és megvetve az alapját annak a sajátos szerzői jogi rendszernek, amely ma is rányomja bélyegét nemcsak az Amerikai Egyesült Államok szerzői jogi törvényhozására és nemzetközi szerzői jogi kapcsolatainak alakulására, hanem a befolyása alá került közép- és dél-amerikai államok számos szerzői jogi megoldására is. A szerzői jog tehát nem valami veleszületett, természetjogi jogosultság gyanánt illeti meg az alkotót, hanem azt a fejlődés meghatározott szakaszán, az adott társadalmi forma fejlődéséből fakadó igényeknek megfelelően a mindenkori állam biztosítja a szerzőknek. Ez a felismerés később az amerikai össz-szövetségi szerzői jogi törvény 1909. évi reformja kapcsán a tervezet indokolásában (H. Rept. No. 2222, 60th Gong. 2d. sess.) a következőképpen jutott kifejezésre: „A szerzői jogi törvényhozásnak a Kongresszus által az Alkotmány feltételei szerint történő törvénybeiktatása nem valaminő természetes jogon alapul, amely a szerzőt műveire nézve megilletné, mivel a Legfelsőbb Bíróság úgy tartotta, hogy a jogok, melyekkel rendelkezik, merőben törvényből fakadó jogok; hanem azon az alapon történik, hogy a szerzőknek írásaikra nézve, korlátozott időtartamokra szóló kizárólagos jogok biztosítása a közösség 24
