Benárd Aurél - Tímár István (szerk.): A szerzői jog kézikönyve (Budapest, 1973)

Második rész. A magyar szerzői jog

A) Színpadi mű fogalma

galmazása külön és más tartalmat nyerhet. A társadalmi váltás korában a színház természetesen azokhoz nyúl, akik értéküknél és rangjuknál fogva nemcsak hitelesek, hanem mindig érvényesek, örök emberi, etikai és esztétikai, egyéni és társadalmi magatartás vonzó kifejezői.

Mindezt előrevetni azért szükséges, mivel az átdolgozások és feldolgozások nem írói, szerzői manipulációk szülöttei, hanem többségükben a színházak megrendelései éppen maiságuk, korszerűsítésük határozottabb megjelenítése miatt.

Az elmondottakon kívül az érthetőség, tehát nemcsak a tartalmi és gondolati, hanem a szöveges érthetőség is szükségessé teszi azt, hogy ,,beleavat kozzanak" az irodalmilag örökbecsű és sokszor korszakot jelző művekbe.

Az élő nyelv változásai, gazdagodása, a megjelenő új fogalmak és értelmezések ezekben a művekben nagyobb beavatkozásokat követelnek, nemcsak a kijavítást és kiigazítást, amelyről később szólunk.

Az átdolgozás és feldolgozás — ha annak egyéni-eredeti jellege van szerzői jogi védelem alatt áll, amelyet az irodalom másodlagos alkotásnak nevez. A mi megfogalmazásunkban a származékos elnevezéssel azt kívánjuk kifejezni, hogy bár más szerző művének alapján készült a mű, nem másodrendű, — nemcsak a jogi védelem egyenlő ereje miatt —, hanem teremtő továbbvitele és származtatása egy gondolatnak.

Az átdolgozás és feldolgozás végén megjelenő mű mennyiben hasonló és mennyiben más, mint az eredeti? Mi a különbség az átdolgozás és a feldolgozás között ?

A közelmúltban kezdődött, és még ma sem lezárt irodalmi vita, amely a beavatkozás tilalmát követelte a klasszikusokon, — érthető elfogultsága mellett — a már elmondottakon kívül éppen a különbségek tisztázatlansága miatt maradt nyitva. Sem az irodalom, sem a régi, de az új törvény sem ad erre vonatkozólag eligazítást.

Az 1921. évi LIV. tv a szerzői jog bitorlásról (6. §) szóló szakaszában csak indirekte szól az eredeti művek átalakításáról, vagy felhasználásáról, úgymint: az alkalmazások (adaptálások), átdolgozások (arrangment), kivonatok, feldolgozások, regénynek, elbeszélésnek vagy költeménynek átalakításai színdarabbá és viszont megjelenési formáiról. Ezek ha nem lényegesek és nem adják meg az utánképzésnek új eredeti jellegét — a szerző beleegyezése nélkül — szerzői jogbitorlásnak minősülnek.

Korábbi szerzői jogi törvényünk magyarázataként Palágyi Róbert a következőket fejti ki: ,,Az átdolgozott mű formája, esetleg tartalma helyébe más forma és tartalom léphet, pl. valamely regénynek az ifjúság vagy a színpad céljaira történő átdolgozásánál. Ilyen esetben az átdolgozó önálló, egyéni szellemi alkotásával állunk szemben. Mégis, mivel az átdolgozó egy más meglevő alkotás tartalmát vagy alakját változtatja meg, de az eredeti mű tartalma és formája is lényegében fennmarad: az átdolgozó tevékenységének , termékét «másodlagos» alkotásnak nevezi az irodalom.

235