Benárd Aurél - Tímár István (szerk.): A szerzői jog kézikönyve (Budapest, 1973)
Második rész. A magyar szerzői jog
■Szjt 29. §. Alkotói megbízások előadási szerződés 39. § (2) bek., megfilmesítési szerződés 42. § (2) bek.], mindenre kiterjedően rendezi a fel nem használás jogkövetkezményeit : a szerzőnek elállási jogot ad és a felhasználót a díj megfizetésére kötelezi. Ebből következik, hogy a szerző tényleges teljesítést (pl. a könyv kiadását, a színdarab előadását) a bíróság előtt keresettel nem kényszerítheti ki. Gyakorlati jelentősége inkább a díjat esetleg meghaladó kártérítés szempontjából lehet a kérdésnek: ha a fel nem használás a szerzőnek a díjon túlmenő kárt okozott, köteles-e azt a felhasználó megtéríteni? Polgári jogunk általános szabályai szerint [Ptk 318. § 339. § (1) bek.] a szerződésszegéssel okozott kárt akkor köteles a szerződésszegő fél megtéríteni, ha nem tudja bizonyítani, hogy úgy járt el, ahogy az adott esetben általában elvárható volt, tehát ha a szerződésszegés neki felróható. A szerzői művek felhasználásának viszonyai között igen sok olyan esetet találunk, amikor a felhasználó azzal, hogy a művet nem használja fel, bizonyíthatóan társadalmilag elvárható módon cselekszik. így a filmgyártásban mindig több filmnovella készült, mint ahány forgatókönyv, s mindig több forgatókönyv, mint ahányat meg is filmesítenek. A több filmnovella, forgatókönyv éppen azért készül, hogy a filmgyár kiválaszthassa a megvalósításra legalkalmasabb műveket. Ugyanez a gyakorlat a képző- és iparművészeti alkotások számos felhasználási területén is. A legjobb művek kiválasztását éppen az teszi lehetővé, ha a felhasználó több műre ad megbízást, mint a tényleges szükséglet, tehát eleve akként szerződik, hogy a megrendelt művek egv hányada bizonyosan nem kerül felhasználásra. Számos olyan objektív változás is elképzelhető, ami társadalmi szempontból egyenesen azt teszi kívánatossá, hogy a mű felhasználása ne történjék meg. Minden ilyen esetben, ha tehát a felhasználó bizonyítani tudja, hogy magatartása megfelel a társadalmi elvárhatóságnak, kártérítésre — a törvény szerint járó díjon felül — semmiképp nem kötelezhető. Ha viszont a fel nem használás neki felróható okból következett be, vagyis ha nem tudja bizonyítani, hogy az elvárható módon cselekedett, kártérítési kötelezettségét váltja ki az, ha a fel nem használást szerződésszegésnek minősítjük. A kérdésnek — önként értetődően — bírósági gyakorlata még nincsen. Lehetséges, hogy a bírósági ítélkezés a kifejtett gondolatsoron indul meg, de azt sem tartjuk kizártnak, hogy kifejezett kötelezettségvállalás nélkül a bíróság nem minősíti szerződésszegésnek a fel nem használást. Ez esetben sem látjuk azonban a szerzőt védtelennek a felhasználó felróható magatarásával okozott kárral szemben. Ha a fel nem használást a bíróság nem is tekinti szerződésszegésnek, azon az alapon is megítélheti a szerző kárát, hogy a felhasználó az általa megszerzett felhasználási jogot annak társadalmi rendeltetésével ellenesen nem gyakorolta, megszegte együttműködési kötelességét (Ptk 4. §), s így — a felhasználásra vonatkozó m
