Benárd Aurél - Tímár István (szerk.): A szerzői jog kézikönyve (Budapest, 1973)
Második rész. A magyar szerzői jog
Szjt V. Felhasználási szerződések 6. Az eddig elmondottakból is kitűnik, bogy a szerző részéről két lényeges szerződésszegési eset fordulhat elő: a) a szerző nem készíti el a művet, vagy b) a felhasználó indokolt kívánsága ellenére a kijavítást megtagadja vagy határidőre nem végzi el. Mindkét eset következménye a felhasználó javára biztosított elállási jog. Az elállás a Ptk 320. §-a szerint a szerződést felbontja, vagyis a kapcsolatot a felek között a szerződéskötés idejére visszaható hatállyal megszünteti, a szerző díjigényt nem támaszthat, s a már teljesített szolgáltatások visszajárnak. Mivel jövőben alkotandó műre vonatkozó szerződés esetén gyakorlatilag a mű átadása előtt legfeljebb a felhasználó szokott részben szolgáltatni (előlegfizetés), ez az elállás folytán visszajár. Emellett, ha a szerződésszegés a szerzőnek felróható, ha tehát nem tudja bizonyítani, hogy a szerződés teljesítése érdekében mindent megtett, ami általában elvárható, a szerződésszegő szerző kártérítésre is köteles a felhasználóval szemben [Ptk 299. § (1) bek.]. Ha a szerző akár a mű átadásával, akár a kijavítással késlekedik, megítélésünk szerint alkalmazható a Ptk 299. §-ának az a szabálya is, hogy — hacsak az érdekmúlást nem bizonyít ja — a felhasználó az elállásra vonatkozó nyilatkozatot csak akkor teheti meg, ha a szerzőt kötelezettségének utólagos teljesítésére megfelelő határidővel (szokásos kifejezéssel: póthatár - időveí) felszólította, s a póthatáridő is eredménytelenül telt el. Csak akkor nem indokolt a póthatáridő tűzése, ha magából a szerződésből kitűnik vagy egyértelműen felismerhető, hogy meghatározott idő után a felhasználó a teljesítésben már többé nem érdekelt (pl. alkalomra rendelt mű). 7. A felhasználó oldalán mutatkozó szerződésszegés egyik esetével, az indokolatlanul el nem fogadott művel, már foglalkoztunk. A másik lehetséges felhasználói szerződésszegés a díj meg nem fizetése, illetve a nem kellő mértékű díjfizetés. Ez közelebbi magyarázatot nem igényel. Egy lényeges szempontra azonban fel kell hívni a figyelmet: Az Szjt nem mondja ki kifejezett szabállyal a felhasználó tényleges felhasználási kötelezettségét (mint tette azt pl. a korábbi kiadói szerződést szabályozó Kereskedelmi Törvény). Az Szjt felhatalmazása alapján kiadott, az egyes műfajokra vonatkozó végrehajtási rendeletek — a színpadi előadási szerződésre vonatkozó rendelet kivételével (lásd a 39. §-nál) — ugyancsak nem tartalmaznak olyan rendelkezést, amely szerint a felhasználó köteles lenne a számára biztosított felhasználási lehetőséggel élni. A törvénynek és a végrehajtási rendeleteknek ez a megoldása a jogelméletnek engedi át annak a kérdésnek a megválaszolását, vajon megszegi-e a szerződést a felhasználó, ha valamilyen okból a művet nem használja fel? A kérdésnek elsősorban elméleti jelentősége van Az Szjt ui. mindenütt, ahol az egyes nevesített szerződések nem teljesítéséről szól [kiadói szerződés 33. §, sugárzási szerződés 34. § (2) bek., színpadi 182 A szerző szerződésszegése A felhasználó szerződésszegése
