Benárd Aurél - Tímár István (szerk.): A szerzői jog kézikönyve (Budapest, 1973)
Második rész. A magyar szerzői jog
Szjt 29. §. Alkotói megbízások ■5. A felhasználó felhívja a szerzőt — esetleg többször is — a kijavításra, a szerző igyekszik is a felhasználói kívánságokat teljesíteni, de az átdolgozott, kijavított mű végül sem sikerül. Vagy a szerző is belátja, hogy a mű nem alkalmas a célzott felhasználásra vagy tárgyilagos fórum (bíróság, Szerzői Jogi Szakértő Testület) állapítja ezt meg. Az alkotói sikertelenség ténye bekövetkezett, s ennek következményeit kell a jognak levonnia. A törvény előkészítésének egyik sokat vitatott kérdése volt az, hogy erre az esetre mi legyen a jog válasza. A szigorúbb álláspont képviselői arra hivatkoztak, hogy végtére is a szerző — ne vizsgáljuk most, hogy felróhatóan-e vagy sem — objektíve nem teljesítette a szerződést, milyen alapon igényelhetne tehát díjazást. Az enyhébb nézetet vallók azzal érveltek, hogy az élet tapasztalata szerint az alkotói sikertelenség a legjobb indulat feltételezése mellett is előfordulhat , a szerző a szerződés alapján igyekezett a megbízást teljesíteni, s az orvost akkor is megfizetik, ha a beteg nem gyógyult meg. Azzal is érveltek, hogy álláspontjuk nem a szerződésszegő rosszhiszemű szerzőt kívánja védeni, éppen ezért csak a szerződés jóhiszemű nemteljesítése esetére javasolták, hogy a szerző, ha nem is teljes, de méltányos, részbeni díjazásban részesüljön. A két felfogás között az az érv döntötte el a vitát, hogy a jövőbeni alkotás szerzőjét a felhasználó választotta ki. Tehát közös elhatározással léptek kapcsolatra egy mindkettőjük által elérhetőnek vélt cél megvalósítására, — ha ez a cél mégis meghiúsul, indokolatlan ennek kockázatát egyedül a szerzőre hárítani. Az így kidolgozott törvényjavaslat országgyűlési tárgyalása során a törvényhozó még további lényeges változtatást hajtott végre a szabályon. Törölte ugyanis a (4) bekezdés előterjesztett szövegéből azt a fordulatot, amely a rosszhiszemű szerzőt kizárta volna a mérsékelt díjazásból is. Ez a változtatás nemcsak nagyvonalúságról, de bölcsességről is tanúskodik. A most tárgyalt szabály alkalmazására csak akkor kerülhet sor, ha a művet az alkotó már megkísérelte kijavítani, s az a kijavítás ellenére alkalmatlannak bizonyult. Könnyű belátni, hogy ilyen tényállás mellett szinte kizárt annak perrendszerű bizonyítása, hogy a szerző — még ha talán nem is működött közre teljes lelkesedéssel — kifejezetten rosszhiszemű volt. így az előterjesztett javaslat csak a felhasználó és a szerző pereskedésére vezetett volna, számottevő remény nélkül, s ennek vette elejét a törvényhozói döntés. 181 A szerződés sikertelensége harmadik személyt kérnek fel véleménynyilvánításra, esetleg együttesen kérik a Szerzői Jogi Szakértő Testület állásfoglalását). Kijavítás esetére az elfogadás tárgyában teendő nyilatkozat határidejére az előző pontban mondottak a Vhr 23. §-ának (2) bekezdése szerint azzal állnak, hogy ha a művet a felhasználó kijavítás végett a szerzőnek visszaadta, az elfogadásra nyitvaálló határidőt a kijavított mű átadásától kell számítani.
