Benárd Aurél - Tímár István (szerk.): A szerzői jog kézikönyve (Budapest, 1973)
Második rész. A magyar szerzői jog
Szjt V. Felhasználási szerződések 4. A törvény egyoldalú felhatalmazásként, hatalmasságként fogalmazza meg azt a szabályt, hogy a felhasználó jogosult az elkészült művet indokolt esetben — megfelelő határidő tűzésével — a szerzőnek kijavítás végett ismételten is visszaadni. Ha azonban közelebbről, s összefüggésében vizsgáljuk a szabályt, kitűnik. hogy e jog egyben kötelesség is: a felhasználó szervezet a társadalom eszközeivel sáfárkodik, s így kötelessége annak biztosítása, hogy a társadalom anyagi eszközeit gazdaságosan használja fel. Márpedig a kijavítás végett történő visszaadás a feltétele annak, hogy adott esetben a .szerző szerződésszegése vagy a szerződés sikertelensége (és ezek következményei) megállapíthatóak legyenek. A felhasználó ugyanis csak akkor szabadul díjfizetési kötelezettsége alól, ha a szerző a kijavítást megtagadja, illetve nem végzi el és csak akkor mérsékelheti a szerzőt megillető díjat, ha a mű javítás után sem alkalmas a felhasználásra. A kijavítási kötelezettség tehát igen világosan kifejezésre juttatja a felek együttműködési kötelességét: sem a felhasználó nem vetheti el minden további nélkül a művet, sem a szerző nem tagadhatja meg a felhasználó indokolt kijavítási kívánságának teljesítését. Sőt az ismételt visszaadás lehetősége még további alkalmat is kínál a felek közös szerződési céljának megvalósítására. Igen lényeges annak hangsúlyozása, hogy a törvény a szerzőt csak a felhasználó indokolt kívánságának megfelelő kijavításra kötelezi. Ennek a követelménynek kettős értelme is van. Először is a változtatási, átdolgozási kívánságot a felhasználónak meg kell indokolnia. Másodszor — s ez a fontosabb — az objektíve nem indokolt kívánságot a szerző nem köteles teljesíteni. Mi történik tehát akkor, ha a felhasználó és a szerző véleménye eltér a változtatás indokoltságát illetően ? Végső sörön ilyen ügyben a bíróság döntését lehet kérni, akár úgy, hogy a szerző arra hivatkozva, hogy szerződésszerűen teljesített, díját követeli, akár úgy, hogy a felhasználó fordul a bírósághoz annak megállapítása végett, hogy változtatási kívánságai indokoltak voltak, s az azokat nem teljesítő szerző okot szolgáltatott arra, hogy a felhasználó a szerződéstől díjfizetési kötelezettség nélkül elálljon. Ez azonban csak végső eszköz, s a gyakorlatban alkalmasabb, ha ilyen vita esetén a felek — éppen a közös szerződési cél megvalósítása érdekében — annak békés megoldására törekszenek (pl. úgy, hogy érdektelen 180 Kijavítási kütelezettséff kell tekinteni. Ez a jogkövetkezmény azt jelenti, hogy a határidő túllépése esetén a jog úgv bírálja el a szerződést, hogy a szerző műve megfelelő. így a szerző szerződésszerű teljesítésének minden következménye beáll: a szerző mentesül kötelezettsége alól és jogosan igényelheti a mű elfogadása esetére a szerződés szerint járó díjat. (Alább még látni fogjuk, hogy a tényleges felhasználást, a reális teljesítést nem követelheti, akkor sem, ha az elfogadás nem hallgatólagosan, hanem kifejezett nyilatkozattal történt.) A hallgatólagos elfogadás szabálya természetesen csak mankó: éppen azt a célt szolgálja, hogy a felhasználó az előírt határidőben világosan nyilatkozzék, elfogadja-e, tehát felhasználásra alkalmasnak tartja-e az elkészült művet vagy sem.
