Benárd Aurél - Tímár István (szerk.): A szerzői jog kézikönyve (Budapest, 1973)
Második rész. A magyar szerzői jog
Szjt V. Felhasználási szerződések nak a törvénynek meghatározó jellegű (definitiv) szabályai is. A törvénynek a mű vagy a szerző meghatározására vonatkozó szabályait a felek egyező akarattal sem változtathatják meg. Hiába minősítenék például szerződésükben a törvény védelme alatt állónak az olyan szellemi produktumot (pl. egy titkos írás megfejtését), ami nem vonható a mű fogalma alá, hiába szerződnének úgy, hogy szerzőnek tekintik a mű lektorát is, a bíróság, ha az ügy elébe kerül, a törvényes rendelkezéseknek megfelelően fog eljárni. Ugyanígy kógens erejűek a törvénynek az egyes szerződéseket meghatározó szabályai is. Ha a bíróság azt észleli, hogy egy szerződés tárgya a mű kiadása és forgalombahozatala, a szerződést kiadói sz erződésnek minősíti és az erre vonatkozó szabályok szerint bírálja el akkor is, ha a felek azt másnak, pl. megbízási szerződésnek nevezték. b) A kógencia ismertetett módszere az egész polgári jogra jellemző. Van azonban a szerzői jogban a kógenciának egy sajátos fajtája, nevezetesen az, hogy „a szerző hátrányára nem lehet eltérni a törvény olyan szabályától, amely a szerző érdekének védelmét szolgálja”. Ez a módszer, amelynek segítségével a törvény védelmet kíván nyújtani a gazdaságilag rendszerint gyengébb szerzőnek. Jó példát kínál erre a munkaviszonyban álló szerző jogviszonyairól szóló 14. §, ahol nyilvánvalóan a szerző védelmét szolgálják azok a szabályok, amelyek meghatározzák a munkáltató felhasználási jogainak korlátáit, — vagy a jövőben alkotandó műre vonatkozó az a szabály, amely szerint az alkotói sikertelenség kockázatát nem lehet egyedül a szerzőre hárítani [29. § (4) bek.]. 3. A törvény szerint a kógens szabály megsértésének következménye: nem a szerződést teszi semmissé (amint az a polgári jog általános szabálya lenne), hanem csak a törvénybe ütköző kikötés semmis, s helyébe a törvény megfelelő szabálya lép. E törvényi rendelkezés célját jól láthatjuk az előbb felhozott példákban. A felhasználó munkáltató a munkaviszony ellenére nem szerzi meg azt a jogot, hogy a munkaviszonyban alkotott művet saját működési körén kívül is felhasználhassa, a megbízó nem mentesül az alól a kötelessége alól, hogy a felhasználásra alkalmasnak nem bizonyult mű elkészítése fejében a díj meghatározott hányadát megfizesse. Nyilvánvaló, hogy ezekben az esetekben a törvényes szabály érvényesülése jobban biztosítja a szerző érdekét, s ugyanakkor a törvény gyakorlati megvalósulását is, mintha az egész szerződéses kapcsolatot semmisnek, tehát nemlétezőnek tekintenénk és megkísérelnénk az eredeti helyzetet visszaállítani. A kógens szabály megsértése folytán az egész szerződés akkor minősül semmisnek, ha a kényszerítő erejű rendelkezés nem az egyik vagy másik szerződési feltételre vonatkozik, hanem az egész szerződéses kapcsolatot tiltja. Ilyen pl. az olyan szerződés, amelyet a 25. §-ban ismertetett tilalom ellenére az illetékes szervezet megkerülésével kötöttek. Ilyen esetben a semmisség általános polgári jogi következményei állnak be: a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell visszaállítani, s ha ez nem lehetséges, a bíróság a szerződést a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánítja, és rendelkezik az ennek következtében esetleg ellenszolgáltatás 174 A kógencia megsértésének következményei
