Benárd Aurél - Tímár István (szerk.): A szerzői jog kézikönyve (Budapest, 1973)
Második rész. A magyar szerzői jog
Szjt 26. §. Diszpozitivitás — kógencia 2. A szerződési szabadság általában sem korlátlan, s különösen nem az a szerzői jogban, ahol a törvényhozó nem tévesztheti szem elől, hogy a tipikus esetekben jogilag egyenrangú, de gazdaságilag egyenlőtlen erejű felek viszonyát rendezik a törvény szabályai. A szerződési szabadság korlátáit jelentik a kógens (kényszerítő erejű) szabályok, amelyektől a felek egyező akarattal sem térhetnek el. Ezeknek a szerzői jogban két nagy csoportját különböztetjük meg: a) Azok a szabályok, amelyek az eltérést kifejezetten megtiltják, vagy amelyektől fogalmilag lehetetlen az eltérés. Ezeknek számos példáját találhatjuk magában a törvényben, de az Szjt 26. § (2) bekezdésében foglalt szabály alapján a törvény végrehajtását szolgáló rendeletek is egyes rendelkezéseiket ilyen kényszerítő erővel ruházhatják fel. Példák a törvényből: a szerző személyhez fűződő jogait nem ruházhatja át, s róluk nem mondhat le [Szjt 12. § (1) bek.]; a felhasználási szerződés jogszabály által meghatározott esetekben csak az erre kijelölt szervezettel, illetve szervezet útján köthető meg (Szjt 25. §); a belföldivel kötött kiadói szerződés csak meghatározott időre vagy meghatározott példányszámra szólhat (Szjt 32. §). Mindezeknek a fogalmazása világossá teszi, hogy a törvény rendelkezésétől eltérésnek helye nincs. A törvény általános végrehajtási rendelete tételesen felsorolja [VIír 40. § (1) bek.] azokat a rendelkezéseit. amelyeket a törvény most tárgyalt szabálya alapján kényszerítő erővel ruház fel. Az egyes műfajokra vonatkozó speciális rendeletekben ilyen felsorolást nem találunk. Itt a Vhr 39. §-ának az a szabálya érvényesül. amely szerint a szerzői díj összegét eltérő rendelkezés hiányában a szerződő felek állapítják meg. Ehhez képest minden olyan esetben, ahol a speciális rendeletek díjtételt állapítanak meg, anélkül, hogy az eltérést kifejezetten megengednék, ehhez a szerződő felek kötve vannak. Ugyanez érvényes a speciális rendeleteknek a díjtételhez szorosan kapcsolódó szabályai esetén is (pl. hogy hogyan kell kiszámítani a mértékadó példányszámot), hiszen az ezekre vonatkozó eltérés a díjtételt is megváltoztatná. Ugyancsak a feltétlenül kötelező erejű rendelkezések körébe tartoz-173 A A szabad megállapodás korlátái ma- eltérési lehetőség mellett, mentesíti a feleket az alól, hogy a szerződés megkötésekor „mindenre” gondoljanak. Minden olyan kérdés, amelyről a szerződés nem szól, önműködően a törvény diszpozitív szabálya szerint alakul. Ez a szabály pedig voltaképpen nem más, mint az évszázadokon át kialakult társadalmi tapasztalat: a jóhiszemű és gondos szerződő felek ilyen esetben ilyen szerződési kikötéseket szoktak tenni. Példája lehet ennek a szerzőnek az Szjt 13. §-ában megfogalmazott díjigénye: a mű bármilyen felhasználásáért díjazás jár, s erről a jogról a szerző csak kifejezett nyilatkozattal mondhat le. Ez a szabály valóban társadalmi tapasztalatot. társadalmi gyakorlatot és társadalmi igazságérzetet fejez ki: aki a szerző munkájának eredményét hasznosítja, méltányos, hogy ezért fizessen. Erről a társadalmi köz meggyőződésről tanúskodik Balás P. Elemér, amikor a kiadói szerződésnek a régi Kereskedelmi Törvényben foglalt szabályozását éppen azért bírálja, mert a kiadó kötelességei között a díjfizetési kötelességet nem említi.
