Benárd Aurél - Tímár István (szerk.): A szerzői jog kézikönyve (Budapest, 1973)
Második rész. A magyar szerzői jog
Szjt IV. A szerzői jog korlátái 23. §. A rádió és televízió bang-, illetve képfelvételei 23. §.(1)A rádió és a televízió minden olyan műről, amelynek sugárzási joga a 22. § (1) bekezdése alapján megilleti, jogosult hang-, illetve képfelvételt készíteni, azokat felirattal ellátni és a felvételeket saját adásában felhasználni. A felvételt a rádió és a televízió díjazás ellenében ismételten is felhasználhatja. (2) A rádió és a televízió hozzájárulása szükséges ahhoz, hogy műsorát — részben vagy egészben — más rádiók és televíziók átvegyék, továbbá, hogy azt forgalombahozatal vagy nyilvános előadás céljára rögzítsék. Rádió, televízió adás céljára készült bang- és képfelvételek 1. A technika fejlődésének eredményeként ma már a rádió és a televízió adásainak döntő többségét hang-, illetőleg képfelvételről sugározza, és a közvetlen ún. „élő” adások száma összehasonlíthatatlanul kevesebb. Másképp nem is lenne elképzelhető a közel napi 24 órás zavartalan és tervszerű műsorszolgáltatás. Gondoljunk csak arra, hogy előre elkészített hang- és képfelvételek nélkül nyilvánvalóan lehetetlen lenne bármilyen megbízható műsortervezés, mert ehhez arra lenne szükség, hogy az összes szereplők mindig másodpercnyi pontossággal és a kellő helyen a rádió és a televízió rendelkezésére álljanak. A rádió és televízió célú felvétel tehát a helyes felfogás szerint csupán az adás technikai megvalósításának, mikénti megoldásának segítő eszköze, szerves része, feltéve, hogy az egyszeri sugárzáson kívül egyéb célt (pl. hanglemezgyártás, filmgyártás stb.) nem szolgál. A kép- és hangrögzítés a műnek másolata, sokszorosítása, amelyhez — ha a törvény eltérően nem rendelkezik — a szerző hozzájárulása szükséges [Szjt 13. § (1) bek.]. Ilyen eltérő rendelkezést tartalmaz az Szjt 18. § (1) bekezdése (amely magánhasználatra szabadon megengedi a művekről hang- és képfelvételek készítését), valamint az Szjt 23. §-ának most tárgyalt (1) bekezdése. Ennek első mondata szerint a rádió és a televízió jogosult a saját adása céljára hang-, illetve képfelvételt szabadon készíteni mindazokról a művekről, amelyeket törvényi engedély alapján sugározhat. A 23. § (1) bekezdésének első mondata tehát az imént említett feltételek mellett engedi meg a rádió és a televízió részére a hang- és képfelvételek készítését a fentebb kifejtett indokok alapján. Természetesen ez a jog csak a másolat (hang illetve képfelvétel) elkészítésére terjed ki. A másolatnak a műsorban történő felhasználása már a törvényi engedély alapján díjazás ellenében történhet. Az Szjt 23. §-a (1) bekezdésének második mondata szerint a felvételt a rádió és a televízió ismételten csak további díjazás ellenében használhatja fel (azaz sugározhatja). A további díjazás összegére nézve — a zeneművek tekintetében — a Magyar Rádió és Televízió ugyancsak a Szerzői Jogvédő Hivatallal köt szerződést a Vhr 39. §-a értelmében. Látjuk tehát, hogy az Szjt 23. §-ának (1) bekezdése különbséget tesz az ún. késleltetett adások és az ismételt adások közt. Ez teljesen indokolt, mert ismételt adásoknál a hang- és képfelvételek igénybevétele a sugárzás 166
