Benárd Aurél - Tímár István (szerk.): A szerzői jog kézikönyve (Budapest, 1973)
Második rész. A magyar szerzői jog
Szjt 17. §. A) Idézés szempontjából a legfontosabb követelmény, hogy tartalmi-érdemi szempontból ne hamisítsa meq az idézett szerző valódi mondanivalóját. Forrás megjelölése | 6. A forrás megjelölése az idézés jogosságának különlegesen fontos előfeltétele, mert ennek elmulasztása a legsúlyosabb szerzői jogsértés, a plágium elkövetését jelenti, amely a fítk szerinti bitorlásnak is minősülhet. A forráson az idézett művet kell érteni, a forrás megjelölés tehát az idézett mű ennének feltüntetését jelenti; ha az idézett műben a szerző is meg van nevezve, úgy a szerző nevét is fel kell tüntetni. A forrásmegjelölés kötelezettségének indoka az idézett szerző személyhez fűződő jogainak védelme mellett, illetőleg ehhez kapcsolódóan az idézés hűségének ellenőrizhetősége, ami egyben a társadalomnak is érdeke. Ezért az eset körülményeihez mérten fel kell tüntetni azt is, hogy a mű melyik kiadásából való az idézet, a megfelelő lapoldalszám megjelölésével. A helytelen, illetőleg a nem kellő forrásmegjelölés az idézés jogosságát érintheti, bár nem feltétlenül valósít meg egyúttal plágiumot is. (Pl. az idézett mű címének téves megjelölése vagy összecserélése ugyanazon szerző más művével.) A forráson kívül a szerző nevét abban az esetben kell feltüntetni, ha magában az idézett műben is szerepel; önként értetődik, hogy a szerző nevét úgy kell feltüntetni, ahogyan az a forrásban szerepel (pl. művészi álnév). Nincs szükség a forrás és a szerző nevének megjelölésére, ha az idézet közismert, pl. nagy költők, írók, politikusok közismert mondásai, versrészletei stb. Feltétlen követelmény, hogy a forrásmegjelölés és az idézet kapcsolata világosan kitűnjön, ami többféle módon lehetséges: akár magában a szövegben az idézet előtt, vagy utána, továbbá az idézet elején vagy végén a lap alján levő lábjegyzetre való utalással stb. 743 7. Az Szjt az idézést, mint idegen mű szabad felhasználását általánosan, azaz valamennyi műfajra kiterjedően egységesen szabályozza. A törvény szerint tehát elvileg minden műfajú műből és minden műfajú műben lehet, illetőleg szabad idézni. A törvény álláspontja szerint az idézés szempontjából közömbös ugyan, hogy akár az átvett mű, akár az átvevő mű milyen műfajhoz tartozik, mégis az idézés feltételeinek megállapításánál az irodalmi művek közti idézést tartja szem előtt és ennek szabályait minősíti általános érvényűnek. Semmiféle külön szabályt nem tartalmaz a nem irodalmi művek idézésére, vagy a nem irodalmi művekben történő idézésre. Nyilvánvaló, hogy az idézés egységes és általános érvényű szabályának alkalmazása a különböző műfajoknál, csak az illető műfajok adottságainak és sajátosságainak megfelelően történhet. Az idézésnek természetesen döntően az irodalmi műveknél, azaz a nyelv segítségével kifejezésre jutó műveknél van a legnagyobb jelentősége, bárminő is legyen ezeknek megjelenési formája (tudományos, — szépirodalmi-, szakirodalmi könyvek, publicisztikai írások, beszédek, előadá-Idézés a különböző műfajokban
