Benárd Aurél - Tímár István (szerk.): A szerzői jog kézikönyve (Budapest, 1973)
Második rész. A magyar szerzői jog
Szjt IV. A szerzői jog korlátni vény csak a személyhez fűződő jogok sérelme nélkül engedi meg. A személyhez fűződő jogok korlátozására csak a munkaviszonyban alkotott műveknél kerül sor annyiban, amennyiben ez szükségszerű következménye magának a munkaviszonynak. A személyhez fűződő jogok körében az egyes jogosítványokat (nyilvánosságrahozatal. névmegjelölés stb.) a törvény szabatosan meghatározza és kimerítően felsorolja. Egészen más a helyzet a vagyoni jogoknál; a törvény ugyanis szakítva a korábbi szerzői jogi törvény és a legtöbb külföldi szerzői jogi törvény módszerével, a szerzői jogi védelem alatt álló és a vagyoni jogokat életrekeltő felhasználási módokról sem felsorolást, sem meghatározást nem ad, hanem általános szabályként mondja ki, hogy a mű minden felhasználása — tehát azok a felhasználási módok is, amelyek jelenleg még nem léteznek, hanem a tudomány és a technika fejlődése folytán csak a jövőben válnak lehetségessé — védelem alatt áll. A törvény az egyes felhasználási módok felsorolása helyett csak a szerzők vagyoni jogainak korlátáit határozza meg kimerítő (taxatív) felsorolással. Az új szerzői jogi törvénynek ebben a mindenek előtt elvi szempontból alapvető jelentőségű szabályozási rendszerében tehát a szerzői jog korlátáiról szóló rendelkezések kimagasló fontosságú helyet foglalnak el. Az Szjt a vagyoni jogok korlátainak három különböző csoportját állapítja meg a korlátozás mértékétől függően. Ezek: — szabad felhasználás, — felhasználás a szerző hozzájárulása nélkül, díjazás mellett és — felhasználás engedélyezése társadalmi érdekből. 10. §. Szabad felhasználás 16. $. A szabad felhasználás (17—21. §) körében a felhasználás díjtalan, és ahhoz a szerző hozzájárulása nem szükséges. A szabad felhasználás, a szerző vagyoni jogainak legerősebb korlátozása, miután a műnek a szerző hozzájárulása nélküli és ingyenes felhasználását jelenti, és így a vagyoni jogok egészére kiterjed. Minden szabad felhasználást azonban csak a személyhez fűződő jogok sérelme nélkül enged meg a törvény. A szabad felhasználás legfontosabb és legáltalánosabb eseteit az Szjt most tárgyalt 17 — 21. §-a határozza meg. Ezen kívül további szabad felhasználási lehetőségeket állapít meg a színpadi művek tekintetében a 38. §, a képzőművészeti stb. alkotások tekintetűben a 45. § és a szerző díjazására kiterjedően a 46. § (2) bekezdése (lásd a VII. és a X. fejezetet). 138
