Benárd Aurél - Tímár István (szerk.): A szerzői jog kézikönyve (Budapest, 1973)
Második rész. A magyar szerzői jog
Szjt II. Személyhez fűződő jogok Előzetes tájékoztatás | 3. A szerzőnek a titoktartáshoz fűződő érdekét szolgálja az a szabály is, amely szerint a mű lényeges tartalmáról a nyilvánosságrahozatal előtt csak a szerző hozzájárulásával szabad a nyilvánosság számára tájékoztatást adni. Itt is közömbös, hogy a tájékoztató hogyan jutott ismereteihez, jogellenesen, véletlenül vagy akár a szerzőtől magától, de anélkül, hogy a közlés kifejezett felhatalmazást tartalmazott volna a nyilvánosságrahozatalra, vagy hogy a közlés módjából — pl. interjú keretében adott nyilatkozat — egyértelműen arra lehetett volna következtetni, hogy a szerző tájékoztatását a nyilvánosságnak szánja. A Vhr 5. § (l)bek. ezzel az előzetes tájékoztatással kapcsolatban rögzíti azt az értelmező szabályt, hogy a felhasználási szerződés megkötése — ellenkező kikötés hiányában — magában foglalja a hozzájárulást ahhoz, hogy a felhasználó a mű tartalmáról a nyilvánosság számára tájékoztatást adjon. Ez arra figyelmeztet, hogy a szerző, bár műve kiadására, előadására stb. már szerződést kötött, külön kikötéssel továbbra is magának tarthatja fenn az előzetes tájékoztatás jogát. Nyilvánosságrahozatal | 4. A „nyilvánosságrahozatal” kifejezést a törvény technikailag széles értelemben használja. Ez alá esik bármilyen cselekmény vagy magatartás, amelynek révén a mű elhagyja az alkotó rendelkezési körét és meg nem határozott más személyek számára hozzáférhetővé válik. A leggyakoribb módja a nyilvánosságrahozatalnak a kiadás vagy bemutatás, de a műfajtól és a közvetítő közegtől függően a nyilvánosságrahozatalnak még számos módja fordul elő (sugárzás, hangfelvétel nyilvános lejátszása vagy forgalombahozatala stb.). Önmagában az a tény, hogy valaki — bár jogosulatlanul — a művet egy vagy több meghatározott más személlyel közli, még nem jelenti szükségképpen a nyilvánosságrahozatali jog sérelmét (önként értetődően a magántitok megsértését igen). Ilyen példa lehet, ha a felkért bíráló a szerző felhatalmazása nélkül más véleményét is kikéri. Más oldalról viszont a nyilvánosságrahozatal megállapításához nem szükséges, hogy a jogosulatlanul felhasznált mű ténylegesen eljusson a közönséghez, elegendő annak lehetősége, hogy a nyilvánosság a művet megismerhesse. Ennek megfelelően ma is irányadónak kell tekinteni azt a korábbi törvény alatt kialakult joggyakorlatot, amely szerint, ha a mű kinyomtatott példánya elhagyta a nyomdát, a nyilvánosságrahozatal (akkori szóhasználattal: közzététel és forgalombahelyezés) megtörtént, függetlenül attól, hogy a művet a könyvkereskedésekben tényleg vásárolták-e (Kúria P. I. 4457/1928; P. I. 1335/1929. szám). A nyilvánosságrahozatal megtörténte vagy meg nem történte a régi szerzői jogi törvény uralma alatt rendkívül lényeges volt: a törvény súlyosabb következményei csak a befejezett vétséghez kapcsolódtak. Ma már ez inkább csak ahhoz szükséges, hogy a jogsértést helyesen minősítik
