Borsy Károly: A pécsi nyomdászat kezdetei (Pécs, 1973)

Harmadik fejezet

tesz majd eleget. Még egy levélváltás után az Egyetemi nyomda 1822. augusztus 2-án elismeri és megköszöni a tanácsnak a tartozás ki fizettetését Bm. L. Pécs v. lt. Tü jkv. 274/1819.

10 Bm. L. Pécs v. lt. Tü. jkv. 156/1797. „Engel Georgio hujati Typographiae Directori solvantur 5,- Frt.”

11 Kutatásunkat János György további sorsa után kiterjesztettük mint földrajzilag legközelebb lévő nyomdahelyekre, Kalocsára és Eszékre is, azonban szintén negatív eredménnyel. Másik feltételezésünk az, hogy esetleg Budára, az Egyetemi nyomdába, vagy ahol apja volt, a Landererékhez ment, — ilyen irányú kutatásunk is azonban eredménytelen maradt.

12 Először 1808-ban, majd másodszor 1810-ben. Bm. L. Pécs v. lt. Tü. jkv. 1576/1808 és 108/1810. A büntetések közül az 1808. évit biztosan nem hajtották végre, mert az 1810. évi határozatban azt olvashatjuk, hogy „eidem jam dudum adpromissa tandem subjecerimus” — vagyis a már régen beígértnek mégis alávetjük. Arról, hogy e második kiszabott büntetést tényleg végrehajtották-e, nem tudunk.

13 Vizer Ádámot szélütés érte 1803. február 7-én, Brüsztle (id. m. Tom. III. 369. p.). Aigl (id. m. 149. p.) jóllehet életrajzát részletesen ismerteti, halála napját nem közli. A pécsi Irgalmas templomban a sírját jelző epitáfiumon február 11-et olvashatunk, a Pécs Székesegyházi Plébánia anyakönyvében viszont az „inventus” — előtalált megjegyzés arra utal, hogy holtan találták.

14 Az iratot közli Kardos Emilia: id. m. 85. p.

15 Csűrös Ferenc dr.: A debreceni városi nyomda története Debrecen, én, (1911.) — Erős Gábor, Pap József és Pethes Dávid vezették ezt az igen értékes munkát végző társaságot, amely az 1800-ban kiadott Oskolai új Átlász-szal az első magyar nyelvű térképeket adta a kor tanulói kezébe — A debreceni ref. kollégium — Erősék társaságára támaszkodva — meg akarta szerezni a debreceni városi nyomdát. Ld. még Benda Kálmán — Irányi Károly: A négyszázéves debreceni nyomda. Akadémiai Kiadó Budapest, 1961. 121. p.

16 Életét részletesen és az Erős Gáborra vonatkozó irodalmat, valamint ismert művei jegyzékét ld. Pataky Dénes: A magyar rézmetszés története. Budapest, 1951. 117. p.

17 A tanács és Erős Gábor terjedelmes magyar nyelvű levele Bm. L. Pécs v. lt. Tü. jkv. 1078/1810 sz. alatt található.

18 Bm. L. Pécs v. It. Tü. jkv. 1896/1810. sz. Ezt a leiratot, mely jogilag téves következtetéssel tilalmazza a városnak hogy másik nyomdát állítson, — használja fel 1833-ban védelmére Knezevich István. Az irat Helytartótanácsi száma 10306/1810.

19 Pataky Dénes: id. m. 118. p.

29 A Pécs Belvárosi Plébánia eskettek anyakönyve, III. köt. 1809. november 24-i bejegyzése: Stephanus Knezevits coelebs 5Eccl annorum 22 cum coelibe Anna Engel 5Eccl annorum 25 accepta Dispensatione in 3-bus denunciationibus per parochum locis praesentibus testibus D. Andrea Kutravatz et Philippo Naizer 5Ecclesiensibus. A vőlegény életkora megfelelő, mert 1787. jún. 16-án született, a menyasszony azonban, ki 1782-ben született, ekkor nem 25, hanem 27 éves. Egyházi házasságkötésnél az volt a szokás, hogy az esküvőt megelőző három vasárnap kihirdették a tervezett esküvőt, hogy aki akadályról tud, bejelenthesse. Knezevichék ez alól felmentést kaptak, amint ez a szövegből kitűnik, — okát azonban nem ismerjük.

21 Knezevich nevének írásával kapcsolatosan meg kell jegyeznünk, hogy ezzel többféle formában találkozunk. Az apa nevét István fiúk születési bejegyzésénél Knezevicsként találtuk. Házasságkötésük anyakönyvében Knezevits szerepel, viszont későbbi impresszumai igen nagy változatosságot mutatnak: Knezevits, Knesevits, Knezsevits éppúgy előfordul, mint Knezevich. Azonban saját kezűleg írott beadványain, kérelmein, mi elénk került — egy-két esetet leszámítva — Knezevich szerepel, így ezt tartván leghitelesebbnek, mi is ezt használjuk.

22 Pl. Bm. L. Pécs v. lt. Tü. jkv. 1903/1809. sz.

23 Bm. L. Pécs v. lt. Tü. jkv. 27/1812. sz.

24 A selyemhernyó tenyésztést és feldolgozást 1690 körül Passardi János Péter toricellai olasz honosította meg Pellérden és Arányoson lévő birtokán. Halála után felhagytak vele, majd az 1760-as években ismét művelték olyannyira, hogy 1810 körül Sporer Bálint Pécsett létesített feldolgozó üzemet. Bödös Ferenc munkáival kívánta elősegíteni a tenyésztés és feldolgozás szakszerűbb tevékenységét. További baranyai adatokat ld. még Haas Mihály: Baranya, Pécs, 1845. 67. és 332. p. Továbbá Várady Ferenc: id. m. I. köt. 553. p.

25 Ezen időszak baranyai és pécsi helyzetét igen szemléletes leírásban olvashatjuk Várady Ferenc:

82