Borsy Károly: A pécsi nyomdászat kezdetei (Pécs, 1973)
Harmadik fejezet
György nevével. Korábban és később néhány alkalommal Jungman Károly, — egyébként mindig Engel vagy özvegye adott számlát a város felé. Mi lehetett ennek az egyedülálló esetnek a háttere, — nem tudjuk. Elképzelni sok mindent lehet, gondolhatunk arra is, hogy Engelné szerette volna fiának átadni a számára bizonyára amúgy is terhes nyomda intézését, ha így lett volna, akkor legalább pár hónapon keresztül találkoztunk volna János György nevével s nem csupán egy alkalommal. Legvalószínűbb azonban, hogy Engelné beteg volt, nevében fia adta be a számlát és - élve az alkalommal — direktornak titulálta magát. János György neve többet elő sem fordul semmiféle iratban, pécsi házasságkötését, halálozását is hiába kutattuk az anyakönyvekben, így feltételezzük, hogy vagy ekkor (1797-ben) vagy később elhagyta Pécset és talán nyomdászként másutt kereste kenyerét.11 A nyomda technológiai hanyatlása Több ízben is szóba hoztuk az Engel nyomda technikai leromlását, amelyet egyfelől a betűanyagnak a munkák során látható, fokozatosan észlelhető kopásán tapasztalhatunk, — másfelől tudósítanak erről a már említett tanácsi intések, dorgálások, fenyegetések. Mindkét jelenségnek más, de lényegében összefüggő oka van A betűanyag pusztulását egymagában is több okra vezethetjük vissza. Egyik ilyen ok lehet pl. a betűfém összetételének nem megfelelő volta. Tudjuk, hogy Engel kezdeti betűanyagát Trattnertől szerezte be. Bizonyos hogy Trattner jól kikísérletezett összetételű betűfémet öntött, amely nem túl nagy igénybevétel mellett akár évtizedet meghaladóan is megfelelő volt. Ám Engel működése alatt elég sokat dolgozott, voltak nagyobb terjedelmű munkái is, amelyeket nem egyszerre szedett és nyomott ki, hanem csak részletekben. Ez viszont azt jelenti, hogy — képletesen szólva ugyanaz az „a" betű, egy munkán belül esetleg négv-ötször, vagy még többször is nyomás alá kerülhetett, — tehát ennyiszer „volt alkalma" kopni. De tegyük fel, hogy Engel rendelkezett kézi öntő szerkezettel és matricákkal is, amelyek segítségével maga is előállíthatott új betűanyagot a már elkopottak újra öntése útján. S ha ezt tette, ez lehet egy másik oka a betűk gyors romlásának. A betűanyag felolvasztásakor értékes alkotó anyagok távoznak el az ólomgőz kíséretében az öntvényből, amelyek pótlására Engel már aligha fordított gondot. Ily módon, különösen, ha az átöntést ismételten végezte. — már összetételében is rossz betűanyaggal dolgozott. amely a korábbinál is lényegesen gyorsabban pusztult. Ha feltételezzük azt, hogy Engel megkísérelte kopott betűanyagát felfrissíteni, — ezt aligha tehetjük özvegye esetében, aki ehhez nem értett, de aligha törődött is vele. Segédje, Jungman részéről meg éppen aligha tehető fel, hogy átöntési munkát kezdeményezett volna, ugyanis szorgalmasságát dicsérő szavakat egy iratban sem találtunk, — ellenkezőleg! A betűanyag felfrissítésének — az átöntésen kívül — legegyszerűbb módja az új betűanyag vásárlása. A korábbiakban, Engel nyomdai felszerelésével kapcsolatosan már szóltunk azokról a költségekről is, amelyeket a betűk beszerzésére fordíthatott. Ezek a költségek bizony elég nagyok, még a kisebb betűfokozatok, az ún. „kenyérírások” esetében is. 70
