Borsy Károly: A pécsi nyomdászat kezdetei (Pécs, 1973)

Harmadik fejezet

Az eddig elmondottak során nagyjából kirajzolódott Engel gazdasági helyzete és azok az állapotok, amelyek özvegyére maradtak. Aligha mondhatjuk, hogy Engel a nyomda vitelével Pécsett „megtollasodott" volna. Tény az, hogy a nyomdája megvolt, s valószínű nagyobb megélhetési gondjai sem voltak, — de ezen túlmenően vagyonát aligha szaporította. A munkákért kapott összeg egy részét elvitte a megélhetési költség, más része viszont az üzlet fenntartásához, továbbviteléhez kellett, mint az újabb papírbeszerzés, segéd vagy egyéb munkaerők fizetése, a könyvkötések költsége és hasonlók. Tehát aligha maradt olyan többlete, amelyet a nyomda fejlesztésére fordíthatott volna. S ez a helyzet fokozottan áll fenn ismét az özvegynél, aki a hozzáértésnek is híjával lévén, még kevésbé gondolhatott bármi újításra. Amíg a csődper tartott, mégha lett volna miből, meg sem tehette, mert akikkel perben állott, tüstént hamis csőddel vádolhatták volna. A per után pedig... elég volt rendezni az adósságokat, nem gondolhatott több száz forintot igénylő betübeszerzésre.

71

Engel kezdeti és Engelné 1810 körüli munkájából kinagyított szövegrészlet

A Lb négyszeres nagyítás igen jól példázza a nyomda betüanyagának nagymérvű leromlását, amelyet még a tipográfiai

ízlés és tudás hiánya súlyosbított