Borsy Károly: A pécsi nyomdászat kezdetei (Pécs, 1973)
Harmadik fejezet
Az Engel halálát követő évtől, 1796-tól kezdve az impresszumokban eléggé változatos formában, de mindig Engelné nevét olvashatjuk, pl.: Engel Kristina Bötűivel, — Typis Viduae Christinae Engel, — Typis Engelianis, stb. Tehát — legalábbis nevével — ő vezette a nyomdát. Mint fentiekben bizonygattuk, ennél többet azonban aligha tett. Viszont ha ő nem, hát akkor ki vitte a nyomda gazdasági ügyeit és technikai vezetését? Ami a gazdasági vezetést illeti, — tehát megállapodások a megrendelőkkel, papír és egyebek beszerzésének lebonyolítása, tanáccsal és más szervekkel való érintkezés — nem kerül sok fejtörésbe annak feltételezése, hogy ismét bátyjára, Vizer Ádámra gondoljunk. Kevéssé valószínű, hogy a felsorolt teendők mindegyikét magára vállalta volna, erre aligha jutott ideje, de bizonyosra vehetjük, hogy a nehezebben lebonyolítható dolgokban, különösen azokban, amelyeknek jogi vonatkozása volt, tanácsaival, tárgyalások lebonyolításával támogatta húgát. Már magában véve a perben való képviselet is nagy segítséget jelentett Engelné számára s ez egyben az áldozatos testvéri szeretetnek egy igen szép megnyilvánulása. Bár ritkábban találkozunk nevével, de igen valószínű, hogy a segítségadást a másik fivér, Bálint sem tagadta meg, aki ekkor még Nádasdon plébános. Engel segédje. Jungman Károly főnökének halála után is a nyomda szolgálatában maradt és nyilván továbbra is ő végezte a nyomda technikai feladatainak ellátását. Személyével már korábban foglalkoztunk. Ott említettük 1818-ban írt levelét, mely néhány megjegyzést tartalmaz Engelné nyomdájának állapotára vonatkozóan. Elmondja többek között, hogy a pécsi nyomdában a nagyon rossz, öreg betűkkel nehéz volt dolgozni. Magáról viszont azt mondja, hogy 20 éven át egyedül vezette Engelné nyomdáját, erre fiatal éveit áldozta, a cenzúrával sohase került összeütközésbe és munkájával mindenki meg volt elégedve.8 A levélben — mint mondottuk — arra is hivatkozik, hogy elöregedett, rossz betűkkel kellett dolgoznia. Hát ebben bizony sok igazság volt. Ha az Engel munkakezdése és a halála körüli években készült munkáit összehasonlítjuk, szembetűnő a minőségi leromlás. Ez a romlás Engelné időszakában még csak fokozódott. A sok intés és rosszallás nyomán Engelné ugyan rendel valamelyes betűt a budai Egyetemi nyomdából, a kifizetéssel azonban nem siet, olyannyira, hogy az 1799-ből származó számla kifizetését az Egyetemi nyomda húsz (!) évvel később 1819-ben a városi tanácsnál sürgeti...9 Engel János György — a nyomdászfiú Engel halálakor egyetlen életben maradt fia János György 17 éves volt. Minden okunk megvan arra, hogy feltételezzük, miszerint Engel a fiát a nyomdászat mesterségére oktatta és így azt remélhette, hogy majd utóda lesz. János György nyomdász mivoltára a tanácsi jegyzőkönyv egy érdekesen ható feljegyzése utal. Ugyanis számlát ad be 1797-ben — tehát több mint egy évvel apja halála után — a tanácshoz az elkészített számadások nyomási költségéről, 5 forintról. A tanácsi bejegyzés a helybeli nyomda igazgatójának nevezi,10 — nyilván a benyújtott számla szövege alapján. Valóban meglepő ez, mert csupán ebben az egyetlen esetben találkoztunk János 69
