Borsy Károly: A pécsi nyomdászat kezdetei (Pécs, 1973)
Harmadik fejezet
HARMADIK FEJEZET „Özvegyi jogon”... Gyász és szomorúság ülte meg Engelék házát: eltemették a családfőt, aki emberi gyarlóságai mellett mégiscsak a család fenntartója, férj, édesapa volt, dolgos, szorgalmas polgára a városnak. Királyi kegyből kapott, privilegizált mesterségét, a tipográfia művészetét huszonkét esztendőn át gyakorolta Pécs városában és senkinek sem jutott eszébe, hogy az uralkodói kegy csak az elhunytat illette: mindenki természetesnek tartotta, hogy az özvegy, férje jogán folytathassa a nyomdaipar gyakorlását. Az igazság azonban az, — s ezt csak mintegy ötven év múlva bolygatják fel — hogy Engel a kiváltságlevelet mindennemű hozzátartozó említése nélkül, kizárólagosan a saját nevére kérte és kapta. Az országban vele közel egy időben számos nyomdász szerezte meg a privilégiumot, a legtöbben maguk és leszármazottaik részére kérték és így is kapták. Engel a kérelem megszerkesztésekor nem gondolt volna arra, hogy utódai is lesznek? — lehet. Hisz tudjuk, hogy a kérelem beadásakor, 1772 elején Girtlerné Barbara volt a felesége, ki tizenegy évvel volt nála idősebb, meglehet, talán beteges is volt, vagy nem is gondoltak arra, hogy az ekkor negyvennégy éves asszonynak gyermeke szülessen. Ezért vagy azért, tény az, hogy a privilégium joga Engel halálával megszűnt és Engelné, ahogy magát nevezte Christina, Krisztina Engel vélelmezett jogon folytatta a nyomda működését. Az 1796-os esztendő igen rossz előjelekkel kezdődött Engelné számára. Akiknek követelni valójuk volt Engeltől, illetve utódjától, özvegyétől, mintha csak megvárták volna, hogy a gyász első, legnehezebb ideje elmúljék, — egymás után jelentették be keresetüket a városi magisztrátusnál.1 Szinte lavinaként zúdult a sok követelés az alig negyvennégy éves özvegyre. Ezek egy része előtte talán nem is volt egészen világos, hisz férje működése alatt keletkeztek. Egyik másik jogossága is kétséges, pl. a Horváth Márton vendéglős keresetével szemben férje annak idején bizonygatta, hogy tanú jelenlétében már kifizette. Mit tegyen, kihez forduljon ebben a ránehezedő, a türelmetlen követelésektől egyre harsogóbb zűrzavarban? Hát ki segíthet rajta, ki más, mint aki már ismételten mellette áll szükségében: testvérbátyja, Yizer Ádám, ekkor már tb. kanonok, kompolti apát és a püspöki könyvtár őre (az év végére elnyeri a kanonoki méltóságot).2 Igen, ő áll elsősorban sanyarú 5 65
