Borsy Károly: A pécsi nyomdászat kezdetei (Pécs, 1973)
Harmadik fejezet
helyzetbe került özvegy húga mellé. Széles körű tudásával, megalapozott jogi ismereteivel és nem utolsó sorban tiszteletébresztő tekintélyével alapos megfontolás után, hogy megmentse a nyomdát és húga szerény vagyonkáját, 1796. november 24-én húga nevében a város tanácsa előtt beadja a csődpert összes hitelezői ellen. Ezzel kezdetét veszi a kerek négy esztendeig tartó per, melyben mindvégig Vizer Ádám szerepel mint a felperes Vizer Krisztina úrnőnek teljhatalmú törvényes megbízottja.'5 A per megindítását még — nyilván Vizer Ádám tanácsára — megelőzte egy hivatalos aktus: augusztus 24-én 1163/1796. sz. alatt a város jegyzőkönyvébe intabuláltatták (törvényesen rögzítették) Vizer Krisztina és Engel János József 1773. augusztus 13-án kötött házassági szerződését. Ennek célja az volt, hogy a szöveg törvényesen elismert, és tartalma, hitelessége a per folyamán megtámadhatatlan legyen. A meghirdetett csődperbe alperesként öt hitelező jelentette be keresetét felperes ellen: a himesházi egyház, Punikh Pál, Hollmayer Ferenc, Eizenbarth János és TitI József, összesen ezer forintot meghaladó adósságot és kamatait követelve. A felperes részéről Vizer Ádám a per során több ízben is szellemes és néha igen furfangos módon igyekezett a követelések jogosságát, megalapozottságát kétségbe vonni. Ám nem könnyű ellenfelekkel állt szemben, — mert az alperesek ügyvédjei néha rápirítottak és csűr-csavarásait leleplezve, azokat ellene fordították. Már a per elején egyik-másik ügyvéd követelte, hogy Engelné eskü alatt tegyen bevallást vagyonáról, — Vizer ezt láthatóan el akarta kerülni, ami sikerült is, és így csak egyszerű szóbeli bevallás hangzott el. Engelné férje egész vagyonát négy tételben sorolta fel: ruhák, melyek „köztudomás szerint eléggé elhasználtak”,4 férjének két kinnlevősége, 32 és 94 forint összegben, valamint a nyomda, a hozzá való felszereléssel. Engelné e javakból a házat kihagyta, ezért aztán az egyik alperes rosszhiszeműségét szemére vetve — újból követelte megesketését, mert feltételezte, hogy még többet is elhallgatott. A per igen vontatottan haladt és több jel azt mutatja, hogy Vizer Ádám szándékosan is húzta, feltehetően azért, hogy időt nyerjen és amit lehet, megmentsen özvegy húga és családja számára. E törekvése nem is volt egészen eredménytelen. Két évvel a per indítása után az 500 forintot követelő himesházi egyház képviselője bejelentette, hogy mivel az ügy az egyház és a felperes között barátságosan elintéződött, — a pertől eláll. Ugyancsak kilépett a perből Eizenbarth is, aki megkapta követelését, Hollmayer pedig időközben meghalt. 1799-ben már csak két követelés állt fenn. 1799-ben a szeptember 12-i tanácsülésen elrendelték, hogy peres feleket, elsősorban a felperest komolyan figyelmeztessék, törekedjenek a per mielőbbi befejezésére. Felperes és az alperesek is 1800. január 16-án — befejezve replikájukat ítélet alá bocsátották az ügyet. Pécs város tanácsa 1800. december 2-án hozta meg ítéletét, melyben az ekkor már csak 426 frt 59 kr-t kitevő tartozással és kamataival a felperest elmarasztalta és az elrendelt végrehajtás foganatosításával Mihály Antal tanácsost bízta meg. A négy éven át tartó csődper ilyenformán véget ért és Vizer Ádámnak a követelések csökkentésére irányuló igyekezete eredménnyel járt. A nyomda a per alatt is természetesen tovább dolgozott és munkásságáról egy-66
