Borsy Károly: A pécsi nyomdászat kezdetei (Pécs, 1973)
Második fejezet
Ezen eseményekhez, amelyeknek már magában véve is súlyos, nyomasztó hatásuk lehetett, számítsuk hozzá a Monarchia közigazgatásának a szellemi életre ható béklyóját: a cenzúrát. II. József, II. Lipót, majd I. Ferenc egyre súlyosabb rendeletéi66 lehetetlenné tették a szellem, a gondolat szabad áramlását. A fentiek ismeretében tehát alig csodálkozhatunk Enge! könyvmunkáinak megcsappanásán. Engel betegsége és halála A politikai viszonyok kedvezőtlen hatása mellett arra is gondolhatunk, hogy Engel egészsége is megromlott. Sógora, Vizer Ádám fentebb ismertetett 1791-beli levelében ír Engel betegségéről. Jól ismerjük a száz év előtti nyomdászok egészségi helyzetét, amitől számítva alig lehetett egészségesebb a kétszáz év előtt élteké. A fából tákolt szedőszekrények és az ólom pora, a földes, vagy éppen korhadt deszkás helyiség dohos levegője, s az ilyen helyiségben kora gyermekkortól végzett munka bizony hamar megtámadta a szervezetet. A hírhedt nyomdászbetegség, az ólommérgezés és a tüdővész viszonylag fiatalon taszította sírba e szakma dolgozóit. Nincs okunk szépíteni rajta: való igaz, hogy a nyomdászok a múltban épp ezen sanyarú életkörülményeik folytán gyakran kerestek „gyógyszert” az alkoholban, holott ez még csak súlyosbította állapotukat, legyengítette szervezetüket. Nem lehetetlen, hogy Engel egészségét is az említett általános körülmények és az alkohol közös hatása tette idő előtt tönkre. A Pécs Belvárosi Plébánia halotti anyakönyvében 1795. november 26-i bejegyzéssel találjuk Engel János József halálát.67 Egy fáradságos, munkában és gondokban telt élet ért véget. Fiatalon a nyomdászatot választotta Engel hivatásául és amellett ki is tartott. Amikor úgy érezte, hogy elegendő a tudása és akarata, kitartása hozzá, kilépve az egyszerű nyomdászsegéd sorból, a nehezebb, de mégis sok szép reménnyel kecsegtető önállósulás útjára lépett. Érzett magában ambíciót, talált törekvéséhez pártfogót s mikor éppen a privilégiumot, fő vágyát várta. — elvesztette első feleségét. A csapás nem törte meg. hanem tovább dolgozott és kialakította pécsi műhelyét. Beilleszkedve pécsi életkörülményeibe hamarosan újra nősült s e házasság már bizonyosságot, megállapodottságot is hozott számára. Egymás után születtek gyermekei — sajnos sorra fiatalon el is haltak s ez nyilván súlyos sorscsapásként nehezedett rá. A megszületett hat gyermekéből csak ketten álltak halálos ágya mellett: az ekkor 17 éves fia, János György és a 13 éves Ágnes Anna. velük özvegye, a 44 é\es Krisztina. Engel 22 évig működött Pécsett, mindvégig — munkáiból láthatóan — szorgalmasan dolgozott. A kezdeti mellőzés után Engel lassan a város tisztes polgárává lett, nemes ember, aki királyi privilégiummal rendelkezik, — nem csak egyszerű céhtag vagy iparos. Nyilván megváltozott a vele szembeni vélemény és magatartás, mert éppen élete utolsó évéből ismerünk egy adatot,68 miszerint 1795. november 11-én Pécs szabad királyi város tanácsának tagja. A megbecsülés, — ha csak ekkor is érte — élete utolsó napjaira bizonyította, hogy e város, amelyben több mint két évtizedig munkálkodott, amelynek polgáraival együtt élte át a felszabadulást, s amelynek kulturális rangjához a maga tevékenységével is jelentősen hozzájárult, — valóban befogadta. 60
