Borsy Károly: A pécsi nyomdászat kezdetei (Pécs, 1973)
Utószó
elveinek megfelelően cikkeiben állandóan a legdurvább hangnemben támadta a szocialista érzelmű munkásságot. E két okra vezethető vissza a nyomdászok elementáris erejű megnyilatkozása, amely nemcsak a városban, de országosan is nagy feltűnést keltett. A háború megindítását bejelentő uralkodói proklamációnak a bölcsesség látszatát keltő „mindent meggondoltam és mindent megfontoltam” szavai akár egy öngyilkos búcsúlevelének szavai is lehettek volna... s valóban, a hadbalépés a Habsburg uralkodóház és a Monarchia végzete lett. 1918. okt. 30-án kezdetét vetté a polgári demokratikus forradalom, megalakult a Magyar Nemzeti Tanács s ennek nyomán nov. 1-én a pécsi Nemzeti Tanács is. A pécsi munkásság azonban nem sokáig örülhetett a forradalmi sikereknek, mert alig két hét múlva Pécsnek külön történelme alakult ki annak következtében, hogy a belgrádi fegyverszünet nyomán az antant megbízásából Pécs és Baranya szerb megszállás alá került. Ez időszakban a pécsi munkásság rendkívül gerincesen és határozottan állt ki jogaiért és az 1919. február 21-től március 13-ig tartó valóban általános, politikai érdekű sztrájk a megszállóknak is megmutatta a munkásság összefogásának hatalmas, törhetetlen erejét. Érdekességként említjük meg, hogy a szerb megszállás alatt 1919. okt. 30-tól „Baranjski Glasnik” címmel szerb nyelvű hetilap jelent meg Pécsett, dr. Milan Vakanjac szerkesztésében. A szerb megszállás alatt — amely 1918. nov. 14-től 1921. aug. 20-ig tartott — a város politikai életében a nyomdászok közül is számosán igen tevékenyen részt vettek, különböző tisztségeket töltöttek be. A Munkás c. lap utolsó, aug. 20-án megjelent számában drámai hangú felhívást intézett a politikailag exponált munkásokhoz azzal, hogy a fehér terror várható megtorlása elől, a távozó szerb csapatokkal együtt hagyják el az országot. Ekkor számos nyomdász családjával együtt kénytelen volt az emigrációt választani, közülük többen csak a felszabadulást követően tértek vissza Pécsre. Időközben 1919. dec. 30-tól 1920. jan. 31-ig a pécsi nyomdászok egyhónapos bérsztrájkja folytán sem a Dunántúl, sem a Pécsi Napló nem jelenhetett meg. Érdekességként azonban megemlítjük, hogy a sztrájk vége felé, január 28-án mégis megjelent egy kétoldalas lap „Dunántúl és Pécsi Napló együttes kiadása a sztrájk alatt” címmel. A nyomdák főnökei és a lapok szerkesztői néhány sztrájktörő bevonásával összefogtak és félretéve elvi ellentéteiket megkíséreltek valami lapfélét napvilágra hozni. Igyekezetük kissé szánalmas eredményét maguk is látva, alkalmasnak vélték, hogy írásukba „a lap technikai előállításáért elnézését kérjük az olvasóknak” szöveget beiktassák. A két világháború közötti időszak magyar és közelebbről pécsi nyomdaviszonyai még elég közeliek, sokunk emlékezetében élnek. Időről időre konjunktúra és dekonjunktúra váltogatták egymást és mindig voltak olyan vállalkozó szelleműek, akik azt hitték, hogy a nyomdászat, egy nyomda tulajdona aranybánya. így aztán országosan is, Pécsett is számos olyan kisebb vállalkozás keletkezett, mely kellő anyagi vagy szakmai felkészültség hiányában csak rövid ideig tudott úgy-ahogy létezni. Az ilyen nyomdáknál a megrendelő szinte nyeregben volt, alkudhatott, s ha mondott egy összeget, hogy a másik nyomda mennyit kért a munkáért, akkor nyomdásza aláígért, mégha ráfizetett is. Hallottunk olyan — nem pécsi! — esetről, mikor a munkát-126
