Borsy Károly: A pécsi nyomdászat kezdetei (Pécs, 1973)
Utószó
lan nyomdász egész nap járatta az üres gépét, csak hogy a gépzajjal bosszantsa az átellenben lakó konkurrens nyomdászt, akinek éppúgy nem volt munkája, mint neki... A századfordulón még csak négy nyomda volt Pécsett, 1920-ban már nyolc, 1930- ban tíz, s 1939-ben volt egyidejűleg a legtöbb nyomda: tizenhatra emelkedett a számuk. A második világháború alatt egyre nehezebbé, majd gyakorlatilag szinte lehetetlenné vált a szakszervezeti munka, szervezkedés. A pécsi munkásmozgalom számos aktív harcosa került ekkor, az egyre erősödő terror, majd a német megszállás alatt rendőri felügyelet alá, internálótáborba, sőt koncentrációs, megsemmisítő táborba és vált a szocializmus eszméinek mártírjává. Ilyen szomorú mártírsors jutott osztályrészül a pécsi nyomdászszakszervezet elnökének, Kovács Antalnak is, akit a német fasiszták elhurcoltak és az elszenvedett súlyos megpróbáltatások következtében alig 42 éves korában a Nürnberg közelében levő Hersbruckban fejezte be életét. A felszabadulást követően a Pécsi Napló nyomdáját a Magyar Kommunista Párt vette kezelésbe és kezdetben Szabadság Nyomda néven üzemeltette, amely nyomda a későbbiek során Baranya megyei Szikra Nyomda, majd Pécsi Szikra Nyomda néven működött és bázisává vált Pécs megújuló nyomdaiparának. A másik nagy üzemet, az 1938 óta a Perczel u. 2. szám alatt működő Dunántúl nyomdát a Szociáldemokrata párt bérbe vette és Barátság nyomda címen üzemeltette. A nyomdák államosítására 1949. novemberében került sor. Ekkor alakult meg a nyomdák területi csúcsszerve, a Déldunántúli Nyomdaipari Egyesülés is, amely határozott, a népgazdaság érdekeit szemmel tartó intézkedésekkel látott hozzá az államosított nyomdák gazdaságosabb működését elősegítő nyomda-összevonásokhoz. A sorozatos, több éven át tartó folyamat eredményeképpen végül is Pécsett egyetlen nyomda maradt, a Pécsi Szikra Nyomda, amely azonban hamarosan egymaga több dolgozót foglalkoztatott, mint a korábbi összes nyomda együttvéve. A nyomda dolgozóinak létszáma azonban még nem mond sokat, többet jelent az, hogy ugyanakkor megindult a nyomda technikai és technológiai fejlődésének egy olyan folyamata is, amely a jelen problémáinak megoldásán túlmenően már a jövő perspektívái felé is mutat. Dőre dolog lenne, ha valamiféle párhuzamot állítanánk fel Engel nyomdája és a mai nyomda között, hisz ha Engel feltámadna, bizonyára rémülten hátrálna a nagy sebességű, óránként 4—5000 nyomatot készítő gépek láttán, s még így is alig hinné el, hogy e nyomda egy év alatt több könyvet készít, mint ő 22 évi működése alatt együttvéve... Az első pécsi nyomda megszűnésétől máig tartó mintegy 150 esztendő néhány eseményének felvillantásával nem volt más szándékunk, mint az, hogy áthidaljuk azt az időt, amely a mához, a 200 éves jubileum évéhez vezet. A krónikás most leteszi tollát, Knezevich utódainak története még megírásra vár. A jubileum évében indul meg az új, modern berendezésű, korszerű technológiára tervezett nyomdaüzem építkezése, ahol majd mai és jövendő nyomdászaink a pécsi nyomdászat harmadik évszázadának történetét élik. 127 I a
