Borsy Károly: A pécsi nyomdászat kezdetei (Pécs, 1973)

Utószó

Az első pécsi nyomda megszűnését az élet természetes fejlődése hozta magával, mert az élet soha sem áll meg, a tegnapot eltemeti a ma, mely szülője egyben a hol­napnak, az egyre fejlődő újnak. Tagadhatatlan, hogy a fejlődés átlép az egyéni sorsokon, amelyek a maguk nézőpontjából képtelenek megérteni a haladás és fejlő­dés magasabb érdekeket szolgáló tevékenységét. így volt ez Knezevichcsel és így van ez napjainkban is városunkban, amikor roskadozó vályogházsorokat kell le­rombolni, hogy helyükön öt és tízemeletes háztömbök épüljenek. A vályogviskók lakói talán sokszor átkozzák az új városkép kialakítóit, mert fejükbe vették, hogy őket onnan csak holtan fogják kivinni, — de az Élet nem hallgathat rájuk, mert a fejlődést nem állíthatja meg a tegnap, ma már ósdi, maradi szemlélete. A haladás örök törvényei érvényesültek abban is, hogy a Lyceum nyomda egyre nagyobb intenzitással dolgozott és valóban magas színvonalú müvek sorát állította elő. A színvonalat egyképpen érthetjük mind a tartalomra, mind a kivitelre, mely utóbbiban nagy szerepe volt annak, hogy igen jó szakembergárdát gyűjtött egybe Szodói Nagy Benjamin, aki a nyomda megnyitásától, 1836-tól kezdve 14 éven át vezette az üzemet. Itt működött Pécs későbbi két híres nyomdatulajdonosa, Taizs Mihály és ifj. Madarász Endre is. A jólműködő Lyceum nyomda híre vonzotta Pécsre Kaposvárról 1860-ban Bitter­mann Edét, aki azonban reményeiben csalódva alig két év múlva visszaköltözött. Ez időben a Lyceum nyomda bérlője ifj. Madarász Endre, a hírneves rebellis Mada­rász-család tagja. Két nagybátyja, Madarász József és László a szabadságharc alatt jelentős pozíciót töltött be, László Kossuth belügyminisztere volt, — nyomdászunk pedig öccsével, Viktorral, a nagy hírű festőművésszel a szabadságharc bukása után hosszú ideig bujdosni kényszerült. Apjukról meg éppen köztudott, hogy milyen nagy igyekezettel dolgozott Pécs iparának fejlesztése érdekében. A rendkívül agilis Mada­rász Endre 1860-ban lapot indított „Pécsi Lapok” címmel, mely mindaddig meg­jelent, míg Madarász bérlete a Lyceum nyomdában fennállt, 1862 közepéig. Mada­rász már 1860-ban kért nyomda nyitására engedélyt, ekkor azonban elutasították, mert Bittermann kérelme előbb érkezett a Helytartótanácshoz. 1866-beli kísérlete 123

Next

/
Thumbnails
Contents