Borsy Károly: A pécsi nyomdászat kezdetei (Pécs, 1973)
Negyedik fejezet
ségével a nyomdászat felé fordul, akkor szinte bizonyos, hogy úgy élete sora. mint Szepesvvel való kapcsolata másképp alakul. Knezevich halála után a nyomdában még egy darabig tovább folyt a munka az özvegy neve alatt. A pécsi tanács 1842-ben56 majd még 1843-ban55 fizetteti ki az özvegy benyújtott számláit, azonban ezután már semmi nyomát nem találjuk annak, hogy a nyomda működött volna. Megszűnését bizonyítani látszik az a lakonikus rövidségű jelentés is. amelyet 1844-ben a győri könyvbíráló hivatal igazgatója adott: A pécsi Knezevich-féle nyomda teljesen megszűnt.58 A Knezevich család további sorsát most nem tárhattuk fel, csupán még azt tudjuk elmondani, hogy Knezevich özvegye 1845-ben házát eladta Michelmann Józsefnek.59 és 1861. április 15-én. 79 éves korában meghalt.60 Knezevich leánya. Anna Julianna. ki 1830-ban férjhez ment Náray Károlyhoz. 1879. október 16-án özvegyként halt meg, az anyakönyvi bejegyzés szerint városi bábaasszony volt.61 Legszomorúbb a nyomdászfiú, Lajos sorsa. Eddigi tudomásunk szerint a nyomda pécsi megszűnése után Kaposváron próbált szerencsét, majd ott tönkrement és visszatért Pécsre, s itt 1890. szeptember 7-én a szegén)házban fejezte be életét...62 * Mintegy hetven évet élt az Engel János József által létrehozott első pécsi nyomda, s most. amikor krónikánknak végére érünk, úgy érezzük, mintha személyes ismerősöktől vennénk búcsút. Engeltől, a nagy szorgalmú, sok igyekezettel és ambícióval megáldott nyomdásztól, Klimótól, a nagy koncepciójú, székvárosának annyira javát akaró, s vele kezet fogni mégsem tudó főpaptól. Vizer Krisztinától, a sok szenvedést megért, férje hagyományát annyira őrző asszonytól. Vizer Ádámtól, aki a testvéri szeretetnek oly szép példáját mutatta húga gyámolításában. Knezevichtől. az erdészből nyomdásszá vedlő, sorsában oly tragikus véget ért embertől, Szepesytől. akiről talán legjellemzőbben azt mondhatnánk: ő volt a XIX. századi Pécs Klimója, és még sokan másoktól, akik krónikánknak alakjai voltak. Történet megírása nem csupán a múlt kutatásából áll, hanem egyfelől az igazság feltárását, másrészt a tanulságok levonását is célozza. Az igazságot úgy véltük szolgálni, hogy mindenkor kizárólag az okmányokkal bizonyítható tényeket állítottuk. Voltak — és kétszáz év távlatában ne lennének?! — olyan problémáink, melyeket írásos anyag hiányában megoldani nem tudtunk, ilyenkor mindig hangsúlyoztuk, hogy feltevésünket, vagy egyéni elképzelésünket közöljük. Ami a tanulságot illeti, az pedig egyszerűen az, hogy mind Engel, mind Knezevich élete azt példázza a mai nyomdászok felé. hogy szorgalom és a szakmának szeretete nélkül eredményt remélni sem lehet. Ami sikerült Engelnek. az nem sikerült Knezevichnek. nem másért, mint azért, mert éppen a szakma szeretetében különböztek egymástól. 8 113
