Borsy Károly: A pécsi nyomdászat kezdetei (Pécs, 1973)
Negyedik fejezet
tanács válaszában megírja, ,,hogy kebelünkben csak egy Könyvnyomtató vagyon Knezevits István, ki néhai Engl Josef itthelyi Könyvnyomtatónak leányát hitvestársul elvévén, annak 1773. Esztendei Februarius 5-én költ K. Privilegium mellett nyert Könyvnyomtatoi jussát megkapta, és már 25. Esztendőtől fogva azon jussal éli”.38 A Lyceum nyomda engedélye Alig küldik el a jelentést, újabb, nevezetes leirat érkezik a pécsi tanácshoz. Szinte lelkendező hangon adják hírül, hogy az udvartól érkezett dekrétum értelmében Szepesy püspök a nyomdai privilégiumot elnyerte.39 Majd tüstént ezután közlik, hogy Engel 1773-ban csak saját személyére kapta meg a privilégiumot, semmiképpen sem örökösei vagy utódai. Minthogy Knezevich nem a maga, hanem a nyomda részére adott privilégiumról ír, küldjön jelentést a város arról, hogy Knezevich rendelkezik-e saját személyére szóló engedéllyel vagy sem.40 Nyomatékül a leirathoz mellékelték Engel privilegiumlevelének másolatát is, hogy a tanács maga is lássa, csak őt illette a szabadalom. Az előzmények ismeretében kissé különösen hat ez a leirat. Emlékeztetnünk kell a Helytartótanács 1833. szeptemberi leiratára, melyben a pécsi tanács felterjesztésére adott választ. Említettük is, hogy akkor egy szót sem írtak a privilegiumlevélről, annak érvényéről, vagy kihatásáról. Nem volt az véletlen, — most láthatjuk. Ugyanis A leányiskolái értesítő még 1838-ban is Knezevichnél készült A használ! díszítőelemeket még Engel szerezte he. A záró szignett megegyezik a Betűmintakönyv záró szignettjével. tehát 65 éves ... 106
